Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

telesek, pereskedések iratanyagában a következő ruhaneműkre való utalások szerepelnek még: szoknya, lekri, Selyem Pruszli, pamut Ingváll, veres szoknya, kék és zöld szoknya, mente, ködmön, keszkenő, Szűr, fejér ruha, Kalap, csizma, rokoja, pruszli rokojával, ünneplő kötő, hétköznapi kendő, lencsés keszkenő, szürnadrág, birka Ködmön, sapka, Lajbli, piros csizma, kankó, ferjfi csizma, és gúnya (öltözet jelentésben).

10 A felsorolt adatok — bár az öltözetdaraboknak csak megnevezését adják utalva néhol ezek anyagára is — már bővebb felvilágosítást adnak a század eleji viseletképről. A viselet általános jellemzője, hogy még mindig fontos szerepet játszanak a házilag készült ruhadarabok. Ezek mellett megjelennek már nagyobb számban a gyári alapanyagok, amelyeket — a kézműipar termékeivel egyetemben — a közeli vásárokon veszi meg a lakosság. Az írott források a békési, gyulai, sarkadi, kötegyáni vásárokról tesznek említést, az iparosok közül pedig ács, kovács, lakatos és csizmadia meglétére utalnak. A későbbi, a század második felére vonatkozó visszaemlékezésekből kitűnik, hogy az öltözetdarabokat előállító kézművesek közül a későbbiekben is csak csizmadia- és szabómester működött Dobozon. Mivel a házi készítésű ruhadarabok mellett főleg a környező vásárokon árusított öltözeteket, ruhaneműket viselték, a vásározó kézművesek termékei nagymértékben meghatározták a viseletképet, amely a környező helységekben ezért sok hasonlóságot mutathatott. Az írásos dokumentumok segítségével a XIX. század elejének nemcsak féríiruházata rekonstruálható, hanem adatokat tartalmaz a női viseletre vonatkozóan is. Néhol már megkülönböztetik a hétköznapi és ünnepi viselet darabjait is (pl. hétköznapi kendő, konyha kötő, ünneplő kötő, közönséges keszkenő, stb). A társadalmi rétegezettség a ruházkodásban is megmutatkozott, hiszen a vagyonos jobbágy és a zsellér, cseléd viselete — különösen ünnepi öltözete — bizonyára különbözött anyagában, formájában, díszítettségében. A hétköznapi, munkában használt ruhaneműk valószínűleg nem mutattak társadalmi rétegek szerinti különbözőségeket. A dobozi nép ruházkodására vonatkozó írott források, valamint a Kresz Mária által közölt Békés megyei XIX. századi viseletleírás

11 alapján a következőképpen lehetne vázolni a dobozi viseletet. A férfiak öltözetét gúnyának nevezték. Az alsóruházat, az úgynevezett fehér ruha hosszú, bő, ráncolt, fehér vászon gyatyából és rövid derekú, bő ujjú, szintén vászonból készült ingből állt. A bő gatya elé hosszú fél kötényt „kötő" kötöttek. Gyakran említett ruhadarab a mellény „lajbli", amit az ing fölött viseltek. A gatya mellett már említik a valószínűleg sötét színű posztóból készült szűrnadrágot. Az öltözködésben jelentős szerepe volt a szűrnek, de a cselédbérek gyakran tesznek említést a szűr rövidebb, gallér nélküli változatáról, a kankóról. Leginkább a legszegényebb néprétegek viselték, akiknek nem volt posztóujjasuk vagy mentéjük. A szűcsök által készített nagy bunda — mint minden egyéb 440