Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

bőrből készült ruhaféle — drágább volt a szűrposztóból készült ruhaneműknél, mégis megtalálható a legkülönbözőbb rétegeknél, ugyanis nélkülözhetetlen téli öltözet lévén, a legegyszerűbb cseléd is igyekezett megszerezni. A lábbelik közül munkába legfontosabb a bocskor, de a cselédbérek tanúsága szerint egyre általánosabbá válik a csizma viselete. A süveget lassan kiszorítja a kalap, de vagyonösszeírásokban már sapka is szerepel fejfedőként kucsma jelentésben. A ruházati kiegészítők között szerepel a „nyakra való", amelynek viseletét valószínűleg a gallertalan vászoningek tették szükségessé. A fekete selyem- vagy pamutanyagból készült, csipkével díszített nyakkendőt bizonyára az általános békési viseletnek megfelelően nyakra tekerve viselték. Munkába menve használták a szőrtarisznyát és kenyeres tarisznyát az élelem tárolására. A női fehér ruha vászon vagy pamut ingvállból és bő pendelyből állt. E fölött hordták a szoknyát „rokoja" veres, kék és zöld színekben, karton és kékfestő anyagból. Bizonyára finomabb anyagokból készültek az ünneplőszoknyák, mint ahogyan volt ünneplő kötény, „kötő" is. A kötény széles volt, majdnem körül érte a szoknyát. Házi munkában használatos viseleti darab lehetett a konyhakötő. Az ing fölött mellényt, „pruszlit", ünnepnapokon selyem pruszlit hordtak. A módosabb rétegeknél már kezd terjedni a szűk színes ujjas, „rékli, lekri" viselete. A nők általánosan ismert téli ruhadarabja a vastag vállkendő volt, de a módosabbak birkaködmönben jártak. Fejüket hétköznap egyszerűbb, ünnepekkor finomabb anyagból készült, szebb kendővel kötötték be. Az írott források a főkötő meglétére nem utalnak, de a Békés megyei adatokat, valamint a hagyományos dobozi viseletet ismerve feltételezhetjük, hogy ebben az időszakban ismert volt a fekete merev főkötő, mint az ünnepi viselet fontos eleme.

12 Nyáron, a melegebb időben általános volt a mezítláb járás. A papucs meglétére nincs utalás a levéltári adatokban, de Békés megyei meglétéből következtethetünk arra, hogy a dobozi nők is hordhatták az akkoriban divatosnak számító magas sarkú, hegyes orrú papucsot. Az általánosan viselt lábbeli a piros „kordovány csizma" volt. A női viselet fontos kiegészítői a keszkenők, amelyekre sok utalás van a korabeli leírásokban. A szögletes formájú keszkenő az ünnepi viselet része, az ingvállas, mellényes öltözet elmaradhatatlan kelléke, amit a nők leginkább a kezükben hordtak. A keszkenő díszített voltára vannak utalásaink, de valószínűleg léteztek ennek egyszerűbb változatai is, amiket közönséges keszkenőként, lencsés (pettyes) keszkenőként említ az iratanyag. A keszkenőt általában a kezükben hordták, erről tanúskodnak a korabeli fényképek, amelyek ünnepi öltözetükben ábrázolják a családok tagjait. Néha a ruha korcába, derékhoz is illeszthették, amit az „ ... egy keszkenő a derekáról elveszvén", peres iratból való idézet is bizonyítani látszik. Az „ ... a nyakából a keszkenőt kitépte ..." bejegyzés pedig utal a nyakbavaló keszkenő meglétére. A cselédbérekben, valamint az egyéb peres iratokban szereplő ruházkodással kapcsolatos feljegyzések már egyértelműen utalnak a különböző rétegek öltözködésbeli különbségeire. A módosabb néprétegek már finomabb anyagú ruhák441