Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Körmöczi László: A Holt-Körös menti természetközeli ligeterdők társulástani viszonyai

Az 5. ábrán a három évszakban készített cönológiai felvételek cluster analíziseinek eredményeit láthatjuk, amely világosan jelzi a lágyszárú szint szezonális szerkezetváltozását. Ennek egyik jele, hogy az egyes felvételek közötti, a fajkombináción alapuló euklideszi távolságok tavasztól őszig fokozatosan csökkennek, amely azt jelzi, hogy a felvételi helyek vegetációjának hasonlósága növekedett. A számított maximális távolságok értékeinek a változása tavasztól őszig 44,343,3-39,6 formában alakult. A különböző mintahelyeket jelző szimbólumok csoportosulása az 5. ábra három részén nem különíti el egyértelműen a vizsgálati helyeket. A tavaszi és a nyári mintasorozatokban az egyes felvételek keverednek a clustermagokban, amely egyrészt a különböző mintahelyek azonos cönológiai jellegét támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy az egyes felvételek helyei igen változatosak, és eltérő igényű populációknak is életteret nyújthatnak, így ez a hatás a fajgazdagságnak kedvez. Az egyes területek növénytakarója őszre valamivel homogénebbé vált, így a három mintaterület felvételei egy-egy clustermagot alkottak. Figyeljük meg azonban, hogy a 3. terület, mely a védőtöltésen kívül esik (szimbóluma: •), inkább alkothat elkülönülő csoportot. Ez már részben az első két részábrán is jelződik. A 6., 7. és 8. ábrákon a főkomponens analízis eredményeinek szórásdiagramját tüntettük fel az 1., 2. és 3. tengelyek mentén. A bekerített területek a három mintahely pontjait jelzik. Ezek az eredmények is a klasszifikáció kapcsán elmondottakat támasztják alá. További információk nyerhetők azonban az egyes helyek homogenitására vonatkozóan. Mindhárom évszakban legheterogénebbnek bizonyult a Boszorkány-zugi mintahely (o), e csoport szórásfelülete volt a legnagyobb. Ez azzal is magyarázható, hogy ennek a résznek a területe volt a legnagyobb, másrészt a természetes vegetáció az egyik oldalról ültetett nyárassal, a másik részen pedig feketedió ültetvénnyel határos. A hármas számú mintaterület (•) erősebben zárt lombkoronaszintje a gyepszint életkörülményeit mintegy egységesítette (láttuk ezt a lágyszárúak kisebb borítási értékeiből is), s ezt a PCA-diagramokon kapott kisebb szórásfelületük is jelzi. Jegyezzük meg még egyszer, hogy az általunk vizsgált területek növénytakarója azonosnak tekinthető, hiszen mindhárom évszak szórásdiagramjaiban a vizsgált területek erősen átfedődnek a jelentős csoportosulások mellett. Ezt a megállapítást a legnagyobb varianciaszázalékot magyarázó (21%) 1. tengely mentén való szóródás támasztja alá legjobban. Cönológiai megfontolások A Doboz községhez tartozó Holt-Körös környékének jellegzetes erdeit vizsgáltuk, amelyek még többnyire természetközelinek mondható ártéri tölgy-kőrisszil ligeterdők. Ezek a keményfaligetek, vagy legalábbis nagy részük, antropogén hatásra másodlagos „kultúrerdővé" változott (Bodrogközy, 1973) a favá40