Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

ben akkor 110 allodialis sessió 3850 kh és 33 urbarialis sessió, 1155 kh erdőség volt.

4 Doboz lakosainak zöme az erdőből élt, s elnevezésük: favágók, faúsztatók, faszénégetők, hamuzsírfőzők, fafaragók. De erdei munkásnak számított a dinynyetermelő is, kik az irtásterületen — vágásterületen — kituskózták, kigyökerezték az előző ősszel felszántott területet, s a tuskó több évre biztosította tüzelőjüket. A vágásterületen 2-3 évig dinnyét termeltek, majd köztesként kukoricát vetettek. Sokat könnyített Doboz lakosainak sorsán, amikor 1846-ban az uradalom 361 zsellérnek Óvártól Szanazugig családonként 22 hold legelő bérletet biztosított évi 20 ezüst krajcárért. Pesty Frigyes rendeletére 1864-ben országos felmérés történt a községek, települések nevezetesebb haátrrészeiről, melyet Dobozon Aszalay József jegyző és Kárnyáczky András bíró végzett el. Az ő jelentésük alapján a nevezetesebb erdőrészek, irtások, puszták neve 1864-ben: Farkas-zug a Fekete-Körös mellett, Doboz lakosainak 2226/1100 öles erdejével. Maró erdő a volt szarvaskerttel (Itt volt az uradalom első zárt szarvaskertje — vadaskertje — Wenckheim Ferenc idejében, ahol 1820—1853-ig a CsehMorvaországi Neisz Ignác vadász — jáger — teljesített szolgálatot. Doboz községtől északra terült el: Csanód-lábaserdő, benne Tormás-kengyel, Görbe-kengyel, Zilah-kengyel és az Óvári-járási-erdő. Sebes-foki-járási erdő csőszházzal, Falopó-kengyel, Vásárhelyi-és Őzi-erdő, Császár-erdő, Fokközi-irtások, Madárhalmai- és Várköziirtások, Lóőrző-erdő, Holt-Körösi-erdő, Petrezsán-erdő csőszházzal Alsó-dobozi-erdők: Faluhelyi-erdő erdészházzal, Kis-Pál-zug-erdő, Sűrű-erdő, Gránát-zug, Nagy-zug. Fekete-éri részen: Malom-fok, Szállás-fok, Köröszugierdő, Pömböly-erdő, Jállási-erdő és Borosgyán.

5 A több mint száz évvel ezelőtti erdők nevei némi változtatással jórészt ma is megvannak. Ilyenek: Petrezsán, Sebes-fok, Faluhely, Csanód, Borosgyán, Jállás. A dobozi erdőkben történt tevékenységről az első hiteles nyilvántartás 1854ben keletkezett, melyet Szlávik Ferdinánd főerdész készített el évenként 1890-ig. Ekkor 70 évesen nyugdíjba ment. A német nyelven íródott, negyedévenkénti lezárással, kerületenként részletezett kimutatások és lajstromok a faeladást, a fatermelést, készletezési helyen tárolt famennyiségeket tárgyalja meglepő precizitással. A mennyiségen kívül a tárgyalt famennyiség pénzértéke is fel van tüntetve a lajstromban. Kitűnik a lajstromból, hogy Dobozon 3 kerület — Revier — volt, Itze-ér, Fekete-ér, Sebes-fok — 1-2 erdőőrrel pl. Kovács István, s külön kerületi erdészszel — Revier Förster — pl. Kalina Ferenc. 339