Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

dílután ügyi el // pazaroltunk fejenkint mer ennyit ël // Voutunk hatan heten // öt üveg bőrt / de elfogyott / hozzon még másikat // megittuk // Az apámnak vót héit kishóld főüggye // mëg hat csalággya // /köhög/ de én vóutam benne a leg // kriminálisabb // megmondom őszintén // Mër nekëm ha az apám aszonta hogy te ez így vagy mondom /ü / igen jó van // De nem sokájig monta / aztán aszonta hogy csináld // Csináld / fene ëtt vóuna mëg aszongya jobban tudod mint én // így / így voutunk // Hát ügyi hát // jókat múlattunk na // Vasárnap dílután gyerünk oda Rájzerék osztán // hagy húzza Bodzás Lajkának az apja / Józsi Sándor bácsi / Móré Lajos bátyám •// aztán // mind ezëk mán Kányáckinál ebbe a nagykerti kocsmába vótak // — Milyen volt az afosztóka meg a cuháré? A kriminás vót kérem // mer ott kiníztük a jányokat // kiníztük az ellenfelünket ha odajöttek ahun mink voutunk // oszt vagy űk megvártak vagy mink / / Oszt akkor az úccán // jól megagyabugyáltuk egymást // Mer így ment // — Megverekedtek? Meg bizon // hát hőzöngött osztán hát // ki vagyok én / të vagy asziszëd / / én is vagyok ott // Az enyi az egyenetlensíg / a jányír / mëg mit tudom én / ügyi Ц — Úgy csinálták, mint a szarvasok szarvasbőgés idején . .. Nem met / nekünk az mán / nekünk az mán szarvasbőgís vóut tizenöt éves korunkba // nevet / Akkor az mán vót / igen // ez nem vitás // Sokszor eszembe jut itt magamba hogy szidëlgëk ezënn a portán / hëj te jó Isten hova lettél énmellőlem! Itt egyedül vagyok // az annya hétszencségit // A háborúból hogy vette ki a részét, Sándor bátyám ? Vígig kivettem mindet ithon // ojan jól sikerült // /nevet / Nagyon jól sikerűit // Harminckilencbe, negyvenbe behíttak hazajöttünk / akkor ithon vótunk ëgy hónapig // akkor mëgin becsődített // Hát mi lesz itt / mi van itt hát? Gyulára a vadászokho lettem besorozva osztva // mán abba az időbe mër Szegeden szógáltam az utászoknál // ott ara a nagyálomás fele van ëgy laktanya // Hát ügyi ëccër mëgin jön ëgy behívó mikor majd ősszel is hazajöttem // Ënnye hát // mi lësz itt mán hát se munkáho nem tud az ember fogni / nem tudott semmibe fogni na / mingyán berántották // Ëgye mëg a fene // megjött a behívó / nahát akkor mennyünk // Mëgyëk a kössígházhoz // Elekes vóut a jeddző akkor // Mondom a bírónak / Sadri Gúnár vóut a bíró / ez a nagy // Mondom hun a jeddző? Aszongya odavan Berínybe a vásárra / ínnyé bassza mëg mondom hát / Hát mondom megjött a behívó hát éin mëgin mennyek // Aszongya ide hälgass // Ne vonújj be míg a jeddzővel nem beszílsz! Ű tutta az esetet // de én nem // Hát akkor tuttam mëg hogy // engemet felmentett a kössíg // kérelem úttyán // mint mezőgazdasági kisparasztot // Hát evvel nyertem mëg az összes háborút // Evvel nyertem meg az összes háborút // mert én // huszonkilenc éves vóutam mikor aho a rígi rossz faházho kerültem mint // választott kössígi képviselő // És én a háború vígijig ott kínlódtam a többivel // /Igen / — Akkor maga is ott ült a tanácsteremben? 331 • •