Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

Csak ijen képviselő mint most vannak ezëk a tanácstagok / nem az előjárók / a tanácstagok ügyi //így vóut // — Mikor megnősült, hogy kezdte az életet? Óó akkor mán éin könnyen fütyültem // mert az apám ügyi nemigen tudott adni / mér hát neki se vóut // Oszt én úgy tettem mint // mint ahogy szokták az ojan emberek / hogy énbelőllem mégis csak kell hogy valami legyen // Elindultam a magam úttyán // Ëgy nadrágom vóut ojan // hogy // nem tudom megmondani hogy hun hány fót vót rajta // Majd ëccër elmentem az anyámho mer nem ott laktam // Asz mongya jaz anyám // Te // ijen nadrágod van? Mondom ijen // (nevet) Vóut nekem ünneplő dehát azt nem vittük mink sëmennyir a munkába // Asz mongya hogy / nem torn fejezzem így magam hogy // hát hogy tutta ez az asszony ezeket a fotókat így összerakni? Mondom anyám // a szegínysíg megtaníttya az embert jó tanácsadó mert mámmá is azt mondom // hogy a szegínysíg megtaníttya az embert // Megtaníttya // hogy mennyit kőüccsön / mit ëgyën és hogy dolgozzon / mert / a szegínysígnél csak ez a három tényező szerepel / a többi / a többi semmi hogy valaki hacacárézik / az nem nem // Én nem hacacáréztam soha / valaki nem jól szólt akkor ëgy nagy pofon vagy kettő oszt mentem tovább// — Sándor bátyám, volt-e maga uraságnál arató vagy cséplőgépnél részes? Nem vótam // ott se vóutam // ott se vóutam // villás vóutam // villás vóutam// — Mennyit kapott egy aratáson? Egy mázsa búzát kaptam / Fűszegbe vótam // tizenkét éves vótam / mikor villás vóutam // Kis Dézsi Sándor bácsi után vóutam // Ott lakott az állami soron rígen // Igën ëgy mázsa búza ëggy aratáson oszt kísz // Na dehát Fűszegbe nem vóut ojan nagy aratás // az könnyen ment // — Hány napig arattak akkor? Mit mongyak? Tíz tizenkét napot amit munkába eltöltöttünk /// hát az nekünk semmi vóut // mert mikor az aratás elmúlt // oszt megkapták azok az emberek azt a kis /// bíreket amír kaszáltak meg minden // azután az emberek is mentek vóna még tíz kila búzájír is napszámba ha // hëj lëtt vóna // én úgy mondom ahogy van // — Télen járt-e fát vágni az erdőre ? Jártam // Ëggy öl fát kellett ami gömbfábúl // amit nem kellett elhasítani // Azír attak ëgy forintot / abba jaz időbe // két ember húzta a fűríszt / Amit szít kellett hasítani // úgy kellett ölbe rakni // azír attak ëgy forint húszat // Hát ha két ember ha felvágott ëggy öl fát mán pedig nagyon lusta vót ha még annyit se vágott fél mëg nem rakott össze // akkor nagyon lusták vótak // / nevet / így mondom ahogy /// ijen dolog vóut // ijen dolog vóut // Mások mëg / mink mëg ugyë rendes fűríszesek vóutunk csak // mentünk nyakaztunk utánnok mëg azt a fákat amit ük ledöntötték // oszt hánytuk csomóba // azt félvágtuk // tíz centinál többet nem szabad vót rőzsébe tenni // mer az mán a // köjök botfába 332