Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

A dobozi nyelvjárás sajátossága, hogy kedveli a hosszú magánhangzókat, gyakoriságukat különböző forrásokból növeli. Jellemző, hogy ugyanitt valamennyi rövid magánhangzó nyúlására van adat. A kny. rövid magánhangzó: nyj. hosszú megfelelés adattára különböző terjedelmű ugyan, de minden rövid magánhangzót érint. Ellenkező jelenségekre csak mutatóban van adat a nyelvjárásban (vö. nya.: kny. csűd: nyj. csüg, kny. nyüvv.ny']. nyövi). A hosszú és rövid fonémák váltakozása, ingadozása a toldalékokban is előbukkan, általános azonban a hosszú magánhangzós forma. Azon morfémák, amelyekben a rövid helyett hosszú magánhangzót találunk lényegében alaki táj szavak, de mivel a regionális köznyelvbe nem kerültek át, látszik, hogy tipikus belső fejlemények. A dobozi nyelvjárás ezen sajátossága nemcsak a köznyelvvel, hanem más nyelvjárásokkal szemben is egyéníti a dialektust. (A környező hasonló adottságú dialektusok tömbjébe pedig beolvasztja.) Abban is eltér a köznyelvtől és más nyelvjárásoktól, hogy — bár ezt tüzetesen nem vizsgáltuk, — a köznyelv rövid magánhangzóinak gyakorisága nagyobb, mint Dobozon. (Megjegyezzük, hogy az adattárba csak a kny. rövid magánhangzó: nyj. hosszú magánhangzó adatait vettük fel, a félhosszú magánhangzós adatoktól eltekintettünk: vö: ak.: fürdik, nya.: fürt stb.) A hosszú magánhangzó-fonémák egyéni terhelése szempontjából lényeges, hogy ezen hangok gyakorisági értékeit kny. más magánhangzó: nyj. hosszú magánhangzó-megfelelések is terhelik. A dobozi nyelvjárás 4 hosszú magánhangzó-fonémáját terhelik ilyen eredetű adatok (í, ó, ő, ü) .A kny. hangkapcsolat: nyj. hosszú magánhangzó megfelelésre — az à fonéma kivételével — valamennyi hosszú fonéma terhére van adat. Az egyes hosszú magánhangzó-fonémákat az alábbi számú polifonemikus eredetű többlet terheli:é (1), í (3), ó (1), ő (3),w (3), ű (2). Ezek realizációi nem nagy számúak, nem a gyakoriság értékeit nézve jelentősek, hanem a fonéma nyelvjárási állapota oldaláról: vannak, hatással vannak. Történeti adatok híján nem tudjuk, hogy korábban milyen hatásúak voltak a nyelvjárásban, mint ahogyan azt sem, hogy az elpusztult tájszavak, földrajzi nevek milyen többlettel terhelték meg a különböző hosszú magánhangzó-fonémákat. A nyelvjárási hosszú magánhangzók állapotát a fentiek összessége jellemzi. Két dolog azonban külön is figyelmet érdemel. Az egyik, a köznyelvinél nagyobb megterhelésük, a másik pedig, hogy a diftongusos realizációk csökkenése és eltűnése állapotbeli változásukat jelzi. A változás dinamikája, a lezajlás időtartama különböző, a változás iránya azonban mindegyiknél a monoftongussá fejlődés. Adattár (nyelvjárási szövegek) id. Köves Mihályné Szatmári Róza (Doboz, 1916. október 7.) Az adatközlő kiválasztásában az általános iskola igazgatója volt segítségemre. A család tagjaival készített beszédfelvételeket azért tartom értékeseknek, 318