Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

(ak.): Fűeger (hn.), fűríszeltünk, furiszësëk, fürísszel, fűríszt, Füszeg, Füszegbe (hn.), fűtő, gyűjtöttük, küműves, kűművesek, tetejű: (nya.): bűnös, fű, fűves~ füves, füvet ~füvet, fűrísz,fűsű, gyűrű, gyűrűjje, gyűszü, hűvös, keserű, kesztyű, könnyű, seprű, sűrű, színű, szűrű 'szérű', tű, tűszhö, tűszkaparó, tűz. Nem sok azon nyelvjárási morfémák száma, amelyekben az ű fonéma előfordul. A dobozi nyelvjárásban a köznyelv valamennyi ű hangja helyén ugyancsak ű fonéma van. A /#~ füvet típusú tövekben Dobozon a hosszú maganhangzos alakváltozat a tipikus, jóllehet ma már a nyelvjárást beszélőknél is előfordul a füves, füvet forma. Néhány tájszóban is találunk ű hangot (vö.fűszkata 'katicabogár', férget tyű). kny. ü: nyj. ű (ak.): becsületesen, csürhe, egyedül, fütyültem, hazakerült, ípűletanyagot, ípűledbői, ípült, keresztül, kerültem, kerültünk, körűi (2), nősültem, sikerűit: (nya,): csürhe, csűrhees-^csűrhéis, kívül, köpül, nekül~nekül, örü~ürű, repül, tövestül, tükör, űlőü. Mint az í és ú fonéma esetében is, a nyelvjárási morfémák egy kisebb csoportjánál a rövid fonéma megnyúlik. A nyúlással keletkezett ü fonémák többletek, a nyelvjárási fonéma nagyobb gyakoriságát mutatják. A nyúlás a tükör esetében a hangsúly miatt a többi adatban az /, r hatására következett be. A csürhe és származékai kivételével a nyúlás ezen példái a regionális köznyelvben csak ritkán fordulnak elő. kny. ő: nyj. ű (ak.): Békésrűl, ípűledbűl, kilóméterrűl, küműves, kűművesek, merrűl, mibül, mirűl, picirül, szílitűl, téjesztül, tüllünk, ű (3), ük (2), ükét: (nya.): bű, bűre, csű, estétű~ estétűi, fenkű, kaszakű, fényűt~fenyöüt, gyeplű, hetfü~hétfű, kitűl, kőmíves, kű, kűvel, libabűrös, lü, lűnél, lűssz, lüttem, óudalcsű, szű kouroutü, tülle, tülletek, ükét, vísű. Az ű fonéma nagyobb nyelvjárási gyakoriságban az ő zártabbá válásának nagy szerepe van. Az egytagú szavakban a köznyelvi ő-nek a nyelvjárási használatában következetesen ű felel meg (vö. bű, bűr, csű, fű, 'fej, fő', kű, lű, szű), ezek a szavak az összetételekben is változatlanok maradnak (vö. fenkű, libabűrös, óudalcsű stb.). Ezt az adatsort kiegészíti még néhány asszociatív, polifonemikus eredetű ü (vö. bűt 'böjt', dût 'dönt' stb.). A ragos névmásokbeli zártabbá válással keletkezett ű-к is növelik a nyelvjárási fonéma gyakoriságát (vö. tűllem, tűlled, tülle stb.). Kevés példában a zártabbá vált ű megrövidül (vö. hetfü), a toldalékokban gyakoribb az и~ ü váltakozás (téipül, téjesztül). kny. é: nyj. ű (nya.): fűsű, kiherűllik, szűrű 'szérű', kny. üj: nyj. ű (ak.): gyűtő. kny. ül: nyj. ű (ak.: kerűt, kűdi. 316