Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

kny. ol: nyj. ú (nya.): kúdús. kny. ul: nyj. ú (ak.): belefúlaggyon, Júcsa: (nya.): kúcsot, meggyúlad, megjavút^ megjavult. kny. új: nyj. ú (ak.): kinyútani, rágyútani: nya.): nyútóu, nyútaóddzik, nyútóuszárnya. A polifonemikus ú-k száma nem nagy, nem növelik erősen a fonéma gyakoriságát, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek száma legalább kétszer annyi, mint amennyi adattárunkban szerepel. A teljes szóanyag számbavétele igazolná ezt. A kis gyakorisági értékű megfelelésnek is van egy fontos tanúsága: ha kis példatárral is, de mind egy irányba mutatnak, a hosszú magánhangzófonémák köznyelvinél nagyobb megterhelésére. Az összegezésnél is ez utóbbi a legfontosabb tény: a dobozi dialektus ú fonémájának a köznyelvinél nagyobb gyakoriságát hat különböző súlyú kny. hang (hangkapcsolat): nyj. ú megfelelés alakítja. A környező nyelvjárások adatai és más doboziak is igazolják, hogy a fenti megfeleléseknek számos ide sorolandó példája van még (vö. kny. u: nyj: ú: kotú, kny. új: nyj. ú: fú stb.), de más olyan megfeleléseké is, amelyekre sem az atlaszlapokon, sem a beszédfelvételeken nem volt adat (vö. kny. uj: nyj. ú: búkál), de a nyelvjárási ú gyakoriságát kisebb-nagyobb arányban tovább növelik. Az, hogy a dobozi nyelvjárás a köznyelvnél erősebben ú~zó, egyben a fonéma nyelvjárási állapotát is mutatja. Az ú realizációk és hangszínbeli különbség nélkül él a nyelvjárásban. A helyi regionális köznyelvben az ú tipikusan nyelvjárási esetei nincsennek meg (vö. kny. u: nyj. ú, kny. ó: nyj. ú), az ú gyakorisága ebben a nyelvváltozatban közel áll a köznyelvi ú értékeihez. Az ű fonéma gyakorisága és állapota Az ü fonémának — az ú-hoz hasonlóan — a nyelvjárási beszédben sincsennek változatai, realizációk híján a dobozi ű hangszínében ugyanolyan, mint a köznyelvi hosszú magánhangzó. Gyakorisági értékeit pedig lényegében ugyanazon megfelelések alakítják, amelyeket az /és ú fonémánál ismertettünk. A nyelvjárás három felső nyelvállású hosszú magánhangzójának egy a sorsa: az ű fonéma gyakoriságát is a kny. ű: nyj. ü, a kny. ü: nyj. ü, a kny. ő: nyj. ü és egy-két kisebb jelentőségű megfelelés alakítja. Abban is megegyezik a nyelvjárási /és ú fonémával, hogy mentesítésére nincs, vagy alig van adat (vö. kny. csűd: nyj. csüg, kny. nyüvi: nyj. nyövi: kerbül). Esetleges és nem teljes adattárunk is azt erősíti, hogy a dobozi nyelvjárás ü fonémája a köznyelv hasonló hosszú magánhangzójánál jobban meg van terhelve, kny. ű: nyj. ű 315