Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

A példatár nem teljes, a beszédfelvételek adatai esetlegesek, de azt érzékeltetik, hogy az é fonéma a nyelvjárásban minden helyzetben előfordul. A nyelvatlaszbeli adatok mutatják, hogy az atlaszgyűjtés idején az é hangnak még sokféle változatát találták Dobozon. Az általam készített beszédfelvételeken — pedig munka közben sokszor meghallgattam a beszélgetéseket — az é fonéma kettőshangzós válozatai sokkal nehezebben érzékelhetők, ezért a néhány kettőshangzós adat mellett teljes biztonsággal a monoftongust adhatjuk meg. Dobozi tanulmányában Szabó Géza is az é fonéma egyetlen nyelvjárási kettőshangzós változatát jelezte már, az éi-t. A nyelvatlasz több adata arra mutat, hogy a diftongusos változatok mellett — már 30—35 évvel ezelőtt is — gyakran a monoftongust is hallották (vö. fëlhéirc ~ fëlhérc, féil ~ fél 'halb', Sándoréiktúl ~ Sándorék, szekéir ~ szekér, téirgyëpël ~ térgy, véir ~ vér). A nyelvjárás é fonémáját leginkább a kny. é: nyj. é megfelelés példái terhelik, más köznyelvi magánhangzó és hangkapcsolat helyén jelentkező é-nek kevés adata van, a fonéma megterhelése szempontjából nincs jelentőségük, kny. e: nyj. é (ak.): bélit, éngëm, nékëm, néki, vélle, (nya.): mëkkéil, téibül, téjfog, véir ~ vér 'dobog, ver' Ebben az adattárban a nyelvjárási é alaktani értékű és hangsúlytól irányított példái vannak. Az ilyen eredetű é-knek kevés adata van, a nyelvjárást beszélők nyelvhasználatában is ingadozik az e és é. A környéken — Dobozon is — ennek a megfelelésnek más nyelvjárási példáit is ismerik (vö. Sinka, i.m.: Végh, SárNépm. „nem tudtam hová vét a sors ...", „mindörökre porba vész"). A kél, téj, vér alaktani értékű nyúlás csak a nyelvjárási beszédben fordul elő, a regionális köznyelvbe nem kerültek át. Ilyen eredetű nyúlásnak látszik a bélit morfémabeli is (vö. kny. bél ~ belét), bár itt több összefüggésre is figyelnünk kell (vö. nyj. bél ~ bélit ~ belek, belet). A ragos névmások esetében a hangsúly hatására történt nyúlással van dolgunk (vö. éngëm ~ engemet, nékëm, néked, néki, véllem, veiled, vélle stb.). Bár a kél, téj, vér alaki tájszónak minősül, használata nyelvjárási szélsőségnek számít. Az é fonéma állapota szempontjából azért figyelemre méltó, mert napjainkra általános nyelvjárási használatát a köznyelvi — regionális köznyelvi monoftongus kikezdte, kny. ej: nyj. é (ak.): méikőütök ~ méikőtök, (nya.): péiva, lampéiva. A nyelvjárási é megterhelése szempontjából ezek az adatok nem jelentősek, a példák a nyelvjárási é hangok eredete, forrásai oldaláról érdekesek. A nyelvjárási é fonémát terhelő összetevők után szólunk az ellenpéldákról is, mert így pontosabbak a fonéma gyakorisági értékei, ezzel pontos az é állapotáról adott kép is. A dobozi nyelvjárás é fonémáinak gyakoriságát jelentősen csökkenti a kny. é: nyj. /megfelelés (zárt í-zés) adattára (vö. az /fonéma nyelvjárási gyakoriságának részleteinél). A dobozi nyelvjárás é fonémáinak gyakorisági értékei a dialektus erős zárt í-zése miatt különböznek a köznyelvi é gyakoriságától. Ennél 306