Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

tával jobb anyaggal egészül ki a nyelvatlasz helyi anyaga, mintha több jelenséget néhány adattal szemléltetnénk. A nyelvatlasz dobozi anyagát Kálmán Béla (1956) és Végh József (1956) gyűjtötte, majd Deme László (1962) és Imre Samu (1964) ellenőrizte (vö. Balogh NyatlElm. 292). Végh úgy emlékezett a dobozi gyűjtőmunkára mint nehéz feladatra (vö. VEABErt. 1982/11,49). Jóllehet „a lakosság 31 idegenajkú kivételével szín magyar" (vö. Békés vármegye. Bp., 1936. 285. Szerk. Márkus György), a lakosság összetételének másik problémája, nevezetesen, hogy a korábbi uradalom miatt sok volt a környékről és távolabbról betelepült személy, gondot okozott a gyűjtés során (vö. Végh, i. h. ). Mivel én szövegfelvételeket készítettem, ezzel a problémával nem találkoztam, az idős emberek elbeszéléseiből azt viszont magam is érzékeltem, hogy az uradalomnak nagy szerepe volt a községben. Beszélgettem is olyan idős emberrel, aki gyerekkorában Tótkomlósról került Dobozra, annak idején beszélt is szlovákul, most azonban már a helyi nyelvjárást beszéli, csupán „a" hangjainak illabiálisabb realizációi mutatnak vissza a komlósi anyanyelvre. Belátható, hogy a sokfelől érkezett emberek miatt nehezebb lehetett rögzíteni a különböző fonémák nagy számú realizációját. A megfigyelések és élő nyelvi vizsgálatok azt mutatják, hogy a nyelvjárás Dobozon is elsősorban az idős emberek nyelvtípusa már, legalábbis a tipikus helyi nyelvjárás. Békéscsaba közelsége, a naponta Csabára ingázók nagy száma, a község belső társadalmi, gazdasági, kulturális változása, a köznyelv és a hírközlő eszközök hatása a réginek, a hagyományosnak, illetve a nyelvjárásinak pusztulását felgyorsította. Egy három generációs család tagjainak nyelvállapota plasztikusan mutatja a helyzetet: a nagyszülők az élő nyelvjárást használják; a szülők (munkás emberek) beszédében keveredik a nyelvjárási és köznyelvi, de összhatásában beszédük még inkább nyelvjárási; az unokák (érettségizett fiatalok nyelvtípusa azonban — a családi hatások ellenére — lényegében köznyelvi.

l A nyelvjárás hangtani, alaktani, szóhasználati jelenségei egyáltalán nem színezik a két fiatal beszédét. (A munkahelynek, a békéscsabai középiskolai tanulmányoknak, a más baráti, művelődési hatásoknak egyformán szerepük van ebben.) A nyelvjárás ma Dobozon is egy életkortól, a munkamegosztásban való részvételtől behatárolt réteg nyelvhasználataként tipikus. A nyelvatlaszadatok alapján a dobozi nyelvjárás hangrendszertípusa — Imre Samu csoportosítása — az I/c altípusba tartozik, amelynek 8 rövid magánhangzója, 7 hosszú magánhangzója és 25 mássalhangzója van (vö. Imre, MMNyjR. 63—4, a magánhangzókra nézve hasonlóan Szabó Géza, i. m. 27). Az is tipizálja a dobozi dialektust, hogy megkülönbözteti az e : ë fonológiai ellentétet, erősen é'-zo nyelvjárásaink közé tartozik. Hangtani, alaktani, szóhasználati, mondattani jelenségek tekintetében belesimul a volt Sárrét nyelvjárásainak tömbjébe, az Imre által közép-tiszántúli nyelvjárástípusnak nevezett dialektusok közé (vö. 1 Ez úton is köszönöm id. Köves Mihálynak és feleségének, ifj. Köves Mihálynak és feleségének, ifjabb Köves Mihálynak és Köves Eszternek, hogy a dobozi élő nyelvi beszédfelvételek készítésekor vállalták a beszélgetést. 299