Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában ZILAHI LAJOS 1) A hosszú magánhangzók vizsgálata nem előzmény nélküli a nyelvjárási irodalomban. Igaz, hogy eddig többnyire a felső nyelvállású magánhangzókat vonták be a vizsgálatok körébe (vö. Csűry: MNny. I, 7—21; Végh: MNny. I, 22—47; Papp László: MNny. VI, 53—110). Tanulmányom annyiban tér el a fenti előzményektől, hogy a dobozi nyelvjárás valamennyi hosszú magánhangzó-fonémáját vizsgálom benne. A fonémák gyakorisági vizsgálatával, a regionális köznyelv hasonló fonémáihoz való viszonyítással kívánok helyzetképet adni a hosszú magánhangzók állapotáról. Dobozon 1982—83-ban élő nyelvi beszédfelvételeket készítettem, majd nyelvjárási szövegek gyűjtésére újra visszatértem. Mivel Doboz a nyelvatlasz kutatópontja (N-4), az atlasz hosszú magánhangzós adatait is feldolgoztam. Az atlasz lapjain a hosszú magánhangzók helyzetének vizsgálatához 696 dobozi adatot találtam. Ilyen témájú munka még nem, jelenségtanulmány azonban készült már a dobozi nyelvjárásból: Szabó Géza Doboz ë-zését tanulmányozta (vö. Szempontok az ë-zés vizsgálatához. Nyelvtudományi Dolgozatok 5. [ELTE], Bp., 1971). Doboz nyelvjárása szerencsés, hogy anyagot adott ehhez a nagy tudományos vállalkozáshoz. Az atlasz korszerű tudományos szemléletével, adatgazdagságával, a felhasználásával született új eredményekkel (mindenekelőtt Deme Lászlóéval és Imre Samuéval) arra kötelez, hogy a helyi nyelvjárások vizsgálatakor hasznosítsuk sokoldalúan az atlasz nyelvi anyagát. Fontos, hogy a nyelvatlasz a vizsgált nyelvjárásokból a mainál még érintetlenebb, több mint 30 évvel ezelőtt gyűjtött anyagot őriz. Más, korábban gyűjtött anyag nem áll rendelkezésemre a településről (vö. Benkő—Lőrincze, NyjBibl. 36). Úgy látom, hogy a friss gyűjtésű nyelvjárási szöveggel és a dialektus hosszú magánhangzóinak vizsgála298