Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Hévvízi Sándor: Doboz külterületének történeti helynevei

Zanna." (GyO. 349). (180). Doboz és Gyula között állott a falu, pontosan ott, ahol a Fekete-Körös az ásott Fehér-Körössel találkozik. Karácsonyi szerint: „Nevét Szánna nevű birtokosáról vagy első lakosáról kapta. Szánna család pl. még 1563-ban is lakott Békésen." (Kar. II. 285). A falu 1566-ban még létezett, de később a törökök megsemmisítették. A volt falu nevét ma már csak a Szanna-zug őrzi. 1. ott. Szanna-fok 1822: Szana Fok (T. 7). (179). A Fekete-Körössel és az Itce-érrel is kapcsolatban lévő fok volt Szanna-zugnál. Szanna-zug 1852: Szana Zug (T. 8), 1864: „Szánna zug, szántó hol a' fekete Körözs 1858—59-be a' Gyula-békési fehér Körözsi nagy csatornába vezetett." (Pesty, 35), 1870: Szanna-zug (Haan I. 159), 1876: Szana zug (T. 10), 1891: „Szannazug. Szánna hajdan falu volt s a ma is róla nevezett zug helyén feküdt. A törökök alatt pusztult el." (Székely, 120). (177). A Fekete- és a mai FehérKörös összefolyásánál lévő zug, amely Szánna falu emlékét őrzi. Száraz-kerék 1822: Száraz Kerék (T. 7), 1864: Száraz Kerék (Pesty, 36), 1891: „Szárazkereki. Táblaföld az urasági réten." (Székely, 121). (59) Kerek alakú, kiemelkedő terület volt a Rét Macskás felőli részén. Még a nagy árvizek is csak a legritkábban borították el, tehát általában száraz volt a talaja. Szegények szigete 1891: „Szegények szigete. Réten táblaföldek." (Székely, 121). Adatközlők szerint a sarkadi határ mellett terült el, a Lábogó környékén. Szélkötő 1891: „Szélkötő. Temérdek vizi nyirfa és égerfából álló facsoport a határon, ma ott egy kis hid vezet át a Macskáson." (Székely, 122). A sarkadi határnál volt a Macskás-ér mellett. Szél-sziget 1822: Szél Sziget (T. 7). (122). A mai dobozi határ nyugati szélén terült el. Szénégető 1620: „. . . hogy Doboz csak Szénégető volt, és a Köz Határban úgy telepedtek le ...;... a mint hallottam Gyulához csak Szénégető hely volt az az Alsó Doboz ..." (BO. I. 228, 229), 1891: „Szénégető. A maksári erdőben egy rész, hol nemrég egy még élő lakos kovács-szenet égetett. Ezenkívül az egész határban nincs semmi nyoma, hogy ott valaha szenet égettek volna." (Székely, 121, 122). Az 1620-ban keletkezett oklevélből világosan kitűnik, hogy Dobozon abban az időben foglalkoztak szénégetéssel (faszén kiégetésével). Hogy ezek a szénégető helyek hol voltak, ma már nem lehet pontosan tudni. Szentfa 1891: „Szentfa. Doboz feletti erdőségben a Körös partján van egy körülbelül 180-220 éves tölgyfa, 4 ember sem tudja átölelni... ezelőtt 25 évvel az ottani erdész, Kalina, egy vasbádogra festett szentképet (Szűz Mária-képet) illesztett be, miután a fa kérgébe a képnek megfelelő lyukat vágott... E fát nevezik „Szentfa"-пак. Régen ezt is Basafának hivták miután legderekabb az erdőben." (Székely, 120). A fa elnevezésének tudjuk az eredetét, de a helyét már nem. Szigeti allé 1880—91: Szigeti allé (T. 12). (53). Fasorral szegélyezett út volt délnyugat-északkeleti irányban a mai Dobozi-erdőben, a falutól északnyugatra. Sziget-oldal 1852: Sziget oldal (T. 8), 1864: Sziget oldal (Pesty, 36), 1876: 256