Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

A fenti foglalkozásiszerkezet-változás természetesen módosította a keresők osztálystruktúráját is. 1980-ban az aktív keresők 63,9%-a tartozott a munkásosztályhoz, ami az előző évtizedekhez viszonyítva 17,8%-os emelkedést jelent. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti parasztság annyira lecsökkent 22,1 %-ra, az értelmiségi és egyéb szellemiek aránya 9,1%-ot tette ki, míg a kisárutermelő és kiskereskedőké 5,0%-ot. Miután a nem termelőszövetkezeti mezőgazdasági fizikai keresőket a munkásosztályhoz sorolják, s azok életvitele közelebb áll a termelőszövetkezeti parasztokéhoz, mint a városi munkásokéhoz, hasznos abból a számukat levonni. Ez mindösszesen 100 fő (a munkásság 6,6%-a), s így nem tekinthetjük meghatározó jelentőségűnek. Doboz foglalkozási szerkezetének két évtizedes változása jelentős mértékben személy szerint is ugyanazokat az embereket érintette. A más foglalkozást keresők lakóhelye megmaradt, tehát meghatározó jelentősége van a „paraszti" életformának. Azonban annak az „őstermelő" társadalomnak, amely mezőgazdasági tevékenységen kívüli foglalkozást más településben keres, de lakóhelye változatlan, életmódja egyrészt aszerint fog változni, ahogyan a település egész élete átalakul, másrészt nagy hatással van rá az új munkahelyi környezet is. Mindezek a hatások befolyással vannak az egyes családok közvetlen lakóhelyi környezetére, a telekre, az itt folyó életre, és jól kimutathatók Doboz esetében is, amelynek lakossága dinamikus átrétegződést mutat. A korábbi jellemzés lehetővé teszi annak kimutatását, hogy a társadalmigazdasági fejlődés regionális folyamatában hol helyezkedik el Doboz. Bemutatható továbbá, hogy a településben milyen fő folyamatok határozzák meg a népesség életét. Minden település amellett, hogy a településhálózat tagja, s a társadalmi—gazdasági—területi munkamegosztásba illeszkedik, egyben egy „egyéniség" is, amelynek önálló belső élete, szervezettsége, társadalma és térbeli struktúrája van. Ez azonban nem független a településhálózatban elfoglalt helyétől, a kettő között szoros kölcsönös hatás áll fenn. Napjainkban, amikor a településközösségek szuverenitása növekvő, szükséges, hogy ezek belső struktúrájáról minél teljesebb képet kapjunk, segítve ezzel az önszerveződéshez és az önigazgatáshoz szükséges önismeretet. A szociológiai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a társadalom belső rétegződése napjainkra igen bonyolulttá vált, s a társadalom különböző rétegeinek saját belső viszonyai, valamint egymás közötti kapcsolatai is bonyolult érdekeltségi rendszerekben jelennek meg, amelyek egy adott településen belül is megfigyelhetők. Az érdekeltség sokféle igényben (lakás, vízvezeték, öregek napközi otthona stb.) konkretizálódik, amelyek kielégítése az adott település fontos feladatai közé tartozik. Ugyanakkor a különböző társadalmi csoportok, rétegek másként és másként használják azt a teret, amelyben élnek, laknak, dolgoznak vagy társas kapcsolatokat teremtenek, másként és másként veszik igénybe és alakítják át saját szükségleteiknek megfelelően. Éppen ezért szükséges az, hogy egy adott település társadalmának tagolódását pontosan ismerjük. Tudjuk azt, hogy az egyes csoportok a település határain belül hol helyezkednek el, hogy az 212