Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

felosztása után jelentős tanyavilág keletkezett. Gerla 1958-as önállósulását követő 1960-as népszámlálás Doboz megmaradt határában 529 külterületen élő lakost talált, míg Gerla külterületén 880-at, de a belterületi 541 lakos is a korábbi major lakóit jelentette. Doboz külterületi népessége 10,4%-ra csökkent le, ennek alapvető oka közigazgatási intézkedés volt. A megcsökkent lélekszámú Doboz népességének foglalkozás szerinti rétegződését az jellemezte, hogy 1960-ban a népességből a mezőgazdasági népesség 72,5 %-ot foglalt magába, az ipari és építőipari népesség 10,5 %-ot, s a többi 14%-ot. Ugyanekkor a keresők a népesség 48,9%-át tették ki, a mezőgazdasági keresők a teljes népességből 37,7%-ot foglaltak el, az összes keresőből pedig 77,0%-kal részesedtek. így a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban csupán 630an dolgoztak. A község társadalmi viszonyainak meghatározó jellegét az agrártermelés uralkodó volta adta. Ezen agrárkeresők egytizede (10,2%) élt külterületen, ahol a jelenlevő keresők 83,7%-át (215 fő) tették ki. Az 1960-ban készült népszámlálási adatok alapján nyomon követhetjük a népesség belső strukturálódását. A társadalmi osztályokba, csoportokba való besorolást a foglalkozási viszony alapján tudjuk megoldani. Az osztályelhatárolást pedig BÁLINT JÓZSEF (1978) tanulmánya alapján végezzük el. E szerint Doboz 2739 keresőjéből 750 főt (27,4%) tekinthettünk a munkásosztályhoz tartozónak, 1973 fő (65,5%) tartozott a parasztsághoz, s így 196 főt sorolhattunk be az értelmiség és a kisárutermelők rétegéhez. Ugyanakkor Békés megye egész területén a keresők 35,5%-a tartozott a munkásosztályhoz és 48,4%-a a parasztsághoz. A parasztságon belül a kereső termelőszövetkezeti tagok száma 423 fő volt, a keresők 15,4%-a, a segítő családtagokkal (43) együtt is 17,0%-ot jelentett. A mezőgazdasági önállók száma ekkor 1290 (47,1 %) volt, lényegesen meghaladta a megyei átlagot (29,5%). A mezőgazdaság szellemi dolgozóinak teljes létszáma mindössze 13 fő volt. A nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésével átalakult a parasztság szerkezete. 1970-ben a mezőgazdasági aktív keresők száma 1324 főre változott, közülük 1025 fő dolgozott a szövetkezeti mezőgazdaságban, 947 fő tagként és 29 fő alkalmazottként. Az alkalmazottak száma így igen alacsony volt. A társadalmi átrétegződés eredményeként megnőtt a községben élő munkások száma 1090 főre, tehát egy évtized alatt 31%-os növekedés következett be. Ez a változás egyben minőségi ugrást is jelentett, hiszen a község összes keresőinek 46,9%-a tartozott a munkásosztályhoz, 44,1% pedig a termelőszövetkezeti parasztsághoz. Az 1970-es népszámlálást követő években ez a fejlődési tendencia tovább tartott. Ezen időszak alatt nőtt a helyben foglalkoztatott nem termelőszövetkezeti dolgozó létszám, s jelentősen megnőtt az eljárók száma (1980-ban 1120 fő volt), elsősorban Békéscsabára (az eljárók 66,1 %-a). Az 1970 és 1980 között eltelt évtizedben a népesség foglalkozási szerkezetében végbement változásoknak több lényeges vonása van. A község népessége egy évtized alatt 151 fővel (—2,9%) csökkent, s ennek ellenére az aktív keresők aránya 3,0%-kal növekedett (9. táblázat). Különösen jelentős volt (30,3%-ról 210