Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

kereső, s ez lényegesen jobb arány, mint az összes népességbeli hányaduk. A mezőgazdasági munkások száma bár magas volt a külterületen (235 fő, 16,7%), mégis lényegesen kisebb részét alkották a külterületi népességnek, s a községben élő összes mezőgazdasági munkásnak (2154) csupán 10,9%-a élt külterületen. Doboz társadalmi szerkezetét alapvetően az jellemezte 1930-ban, hogy az agrárproletariátus aránya domináns szerepet képviselt, hiszen a lakosság 47,2%-át adták a cselédek és a mezőgazdasági munkások. Ehhez hozzá kell számítanunk az 5 kh-nál kisebb birtokkal rendelkezőket is. Ezek számát nem ismerjük, de az ilyen nagyságú birtokok száma alapján erre következtetve, bizonyára elérte ez is az 500 főt, s így az agrárproletárok arányát mintegy 55-58%-ra becsülhetjük. A külterületen élő agrárproletariátus aránya ennél nagyobb volt, hiszen a munkások és cselédek itteni együttes aránya 69,9% volt. A kül- és a belterület kapcsolatát a fenti tulajdon- és társadalmi viszonyok alapján igen kedvezőtlennek ítélhetjük. Ennek a fő vonásait a következőkben összegezhetjük: a) a közlekedés kül- és belterület között minden vonatkozásban ritka volt, a külterület a zárt településtől elszakadtan élt, ezt erősítette az, hogy a nagybirtokosok is inkább a majorokban levő kastélyaikban tartózkodtak; b) a nagybirtokosok saját cselédeiknek igyekeztek munkaalkalmat biztosítani; c) a falu sorsa nagymértékben függött a nagybirtoktól, hiszen kereseti lehetőséget ez biztosított számukra, a Dobozon élő nagyszámú agrárproletárt és törpebirtokost állandó rettegésben tartotta az „uradalom"; d) így a kül- és belterület olyan alá- és fölérendeltségi viszonyban élt, amelyet az uralkodó nagybirtokos és elnyomott agrárproletariátus viszonya jelentett; ez a viszony alapjaiban különbözött a tanya zárt településviszonyától; e) a társadalmi feszültségek nemcsak az uralkodó kisszámú nagybirtokos és nagygazda, valamint az elnyomott falusi szegények között állt fenn, hanem „sanda" szemmel néztek egymásra a falusi szegények, akik a közösség biztosította szabadság érzését hordozták magukban, s a majorsági szegények, akik kiszolgáltatottsága nagyobb volt falusi osztálytestvéreiknél; f) a Dobozon lévő társadalmi feszültségek tehát mint a kül- és a belterület között lévő ellentétek jelentkeztek, nem az egymásra utaltság, hanem az elszakítottság érzése és tendenciája erősödött. A község népességének jelenlegi struktúrája Doboz társadalmi struktúrájának felszabadulás utáni fejlődését döntően meghatározta az, hogy a mezőgazdaságban létrejött a termelőszövetkezeti tulajdon, gazdálkodási és üzemforma, továbbá jelentős hatással rendelkezett a környező nagyobb települések, mindenekelőtt Békéscsaba iparosítása. Ezen utóbbi folyamat kezdetének időszakára esett Gerla önállósítása Doboz határából. Gerla különválásával elszakadt Doboznak az a határrésze, ahol a nagybirtok 209