Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

voltak egymással közvetlenül összekötve. Mindez jól kifejezte azt a társadalmi és gazdasági kapcsolatot, amely jellemezte őket. A határ területéből a kisebb-nagyobb foltokban elhelyezkedő erdőterületeken kívül egy hosszú észak—délkeleti irányú sáv helyezkedik el, amely követi a volt Fekete-Körös medrét, erre merőlegesen (ÉK-DNy) irányban húzódik a GerlaMarói-erdő, amely az ásott Kettős-Körös-medernél szakad meg. Ez a két nagy erdősáv, valamint a Kettős-Körös-meder a határ egészét négy nagyobb területre osztotta. Az északkeletre elhelyezkedő területen két major (Fűszeg és Rudolf) helyezkedett el. A Kettős-Körös jobb és bal oldalán parcellázott területek foglaltak helyet, melyeken kívül három major (Póstelek, Gerla, Kismajor) és két jelentősebb nagygazdatanya foglalt helyet. Ez a terület külső képében teljesen elütött a szomszédos békési—békéscsabai—gyulai határtól, amelyeken tanyák százai épültek. Az ezen a területen élő társadalom is számos olyan sajátos vonással rendelkezett, amely a tulajdonviszonyok következménye volt. A község egészében a keresők 40,7%-a volt a férfi (8. táblázat), ugyanez a külterületen csak 33,4%-ot tett ki. A külterületen az eltartottak aránya a népesség kétharmadát tette ki, s közülük a férfi eltartottak aránya 41,4%-ot foglalt el. A foglalkoztatottsági viszonyok tehát lényegesen rosszabbak voltak a külterületen, vagyis a majorsági népesség körében, mint amilyen volt a belterületen. Hasonlóan feltűnően különbözik a külterületi népesség korösszetételében is a belterületi népességtől. A 60 évesnél idősebbek a külterületi népesség 4,6%-át alkották, ennek éppen a duplája (9,3%) az összes népességből való részesedési hányaduk. Fordított a viszony a 14 éven aluliak arányában, mert az összes lakóból 32,4 %-ot, a külterületiekből 35,3 %-ot foglaltak el. Összeségében lényegesen fiatalabb volt a külterület népessége, lényegesen magasabb a gyermekarány, s nyilván magasabb a halandóság, mint a belterületen. A népesség természetes szaporodásának trendvonala tehát az elmaradott gazdasági-társadalmi körülményekre jellemzően alakult. A foglalkozási szerkezet részletesebb elemzése alapján a külterületeken élők társadalmi rétegződését tárhatjuk fel. Az őstermelésből élő népesség a község egészében 81,1 %-ot jelentett, a külterületen 81,9%-ot, így lényegében azonos. A mintegy 18-20%-os nem őstermelőarány valamivel kedvezőtlenebb, mint a megye falvainak egészében, ahol ez 28-29%. A mezőgazdasági és kertészeti ágazatban dolgozók közül összesen 647 volt az önálló, közülük 34 élt a külterületen. Ez igen alacsony szám, az egésznek 5,4%-a, s ez is mutatja a népesség fent már jellemzett térbeli szerkezetét. A segítő családtagokkal és eltartottakkal együtt összesen 125 fő önálló élt a külterületen, csak alig több, mint az itt élő (112 fő) iparforgalmi lakosság. A tulajdonviszonyok egyenes következménye a nagybirtokon folytatott majorsági gazdálkodás, ami azt eredményezte, hogy magas volt a külterületen élő cselédek és mezőgazdasági munkások száma. Az előbbi kategória teljes létszáma a községben 901 fő volt, ebből 749 (83,1%) fő élt a külterületi majorokban. A cselédek a külterületen élők 53,2%-át adták. Közülük 259 fő (52,9%) volt a 208