Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Erdei Aranka: Doboz népesedésének néhány jellegzetessége 1773 és 1828 között

Doboz népesedésének néhány jellegzetessége 1773 és 1828 között ERDEI ARANKA A történeti demográfiai irodalom már feltárta az anyakönyvek fontosságát és forrásértékét, nemcsak általában, de egyes tájegységek és települések népesedési törvényszerűségeinek a bemutatásában is.

1 Mint Maksay Ferenc írja „A történeti családdemográfiától városok, falvak, majd megyék demográfiai vizsgálatán át vezet az út az egyre nagyobb tájak, s végül az egész ország népességének kutatása felé."

2 Doboz az erdők és vizek közé települt falu, mint arra már Karácsonyi János is utalt „mint alkalmas búvóhely a török világban is megvolt: sőt még annak sincs nyoma, hogy az 1596-iki nagy romlásban megsemmisült volna..." „ ... itt sohasem szakadt neg teljesen az összeköttetés a régibb és újabb lakossága között."

3 Egy település demográfiai magatartását sokféle tényező befolyásolja. A következőkben az a feladatunk, hogy megállapítsuk a XVIII. század közepére a nagy alföldi vándormozgalom lezajlása után, nyugalmi vagy mobil népesség él-e helységünkben? A családrekonstrukciós lapok genealógiái alapján a rokonsági kapcsolatok megállapítása mellett megkísérelhető a bevándorlás bemutatása is, miként zajlott le időben és térben. Bár nagy e tekintetben a bizonytalansági tényező, ugyanis a dobozi nevek a környező békési települések magyar lakosságának családinév-anyagával nagy azonosságot mutatnak. Témánk alapvető forrásanyagául a dobozi református egyházközség anyakönyvei szolgáltak.

5 Itt a vizsgált korszakban elenyészően csekély volt a más vallásúak száma.

6 Az anyakönyvi bejegyzések 1766-ban egy házassági adattal indulnak meg Szödényi Nagy József lelkipásztorsága idején. A következő évek feljegyzései meglehetősen hiányosak, nem közlik a házasulandók lakóhelyét, korát, az esküvő hónapját. 1772-től már gondosabbak a lelkészek. (Ekkor 157