Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

A kör alakú és félköríves árokról feltételezhetjük, hogy a belőlük kidobott földdel és esetleg ennek tetején húzódó sövénykerítéssel együtt állatok védelmét szolgálták a kedvezőtlen időjárás, elsősorban az uralkodó ÉNy-i szél ellen. Az árkok meghatározták a lakóházak helyét is. Környezetükben ugyanis földbe ásott házakat találtunk — összesen 36 házat —, amelyeknek helyzete igazodott az árkokhoz, elsősorban a nagy méretűekhez. A földházak más Árpád-kori falvainkból is jól ismert alakúak és szerkezetűek voltak. Alapterületük viszonylag kicsi, 240 x 240—280 x 360 cm, mélységük 60—100 cm között változott. A házaknak nem volt épített fala, csupán nyeregtetejük emelkedett a föld felszíne fölé. Négyzetes lakóterükbe lépcsős lejárat vezetett, amelyet rendszerint a D-i vagy a K-i oldal közepén találtunk meg. A bejárattal szemben az egyik (rendszerint a jobb oldali) sarokban volt a ház kemencéje, amelynek tüzelőterét igen egyszerű módon, a sarokban meghagyott eredeti agyagtömbbe vájták be. (13—14. kép.) Csaknem minden ház kemencéje igen gyengén égett ki. 15. kép. Cserépüst a Faluhelyen feltárt egyik Árpád-kori házból. 137