Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

A házak közepén rendszerint szabad tűzhely nyomait is megfigyeltük, körülöttük majdnem mindenütt előkerültek az ún. sütőharangok töredékei. Ez az ősi sütőalkalmatosság a kemencéhez hasonlóan szükséges, elmaradhatatlan felszerelése volt a háztartásoknak. A ház földpadlóján az átforrósodott tűzhelyen ezzel borították le a megsütni való lepénykenyeret vagy egyéb ételféleséget. A háztartások felszerelése igen szerény volt: a szabad tűzhelyen felfüggesztve használható cserépüst, fazék, bögre, agyagtál, vaskés, csontszerszámok, agyagból készült orsógombok tanúskodnak a hétköznapok egyszerű életéről. (15— 18. kép.) A földbe ásott, négyszögletes lakóházak mellett kör alaprajzú, sátorszerű építmények is voltak. Ilyenek maradványait a házak között is megtaláltuk, de valószínű, hogy a település nyitott déli részén elsősorban ilyenek állhattak. Itt házakra nem is akadtunk. A szűkös földházakat valószínűleg csak a zord időjárás elleni védelemre használhatták, szívesebben időztek a szabadban vagy a szellősebb sátrakban. Az is lehet azonban, hogy a felszíni építmények elsősorban az állatok mellett foglalatoskodó férfiak lakóhelyei voltak, a házakban inkább a nők, gyermekek laktak. A falu területén kutakat, gödröket, vermeket is találtunk. A településen szórványosan késő avar kori leletek is előkerültek. Ezek alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a település már a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időben is létezett. Az egyik házban talált XII. századi ezüstpénz pedig a település életének végét jelzi. 138