Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)
Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig
ismeretét. Kezdetben csupán apró tárgyakat, elsősorban ékszerféléket, majd fegyvertartozékokat készítettek az új fémből. E nép emlékét Doboz határában egy sír idézi, amelyet aM arói-erd^benjevő homokgö dör közelében édesapám, Kovalovszki István talált meg 196(bbah. К sírban — fejjel K, lábbal Ny felé nyújtva — egy férfi csontváza feküdt. Lábaihoz magas fülű kis csészét helyeztek és ide tették fegyvereit is: egy kis vasfokost, kést és köpüs lándzsát, amelyből csupán egy kis töredék maradt meg. 19 A szkíták környékbeli uralmáról a Békéscsaba Fényesen feltárt nagy temető tanúskodik. Az i. e. III. évszázadban dél felől, a balkáni hadjáratról visszaérkező kelták, majd az i. e. I. század végétől a kelet felől behatoló dákok uralták vidékünket. A dákok királya — a név szerint ismert Burebista — a Fekete-tengertől a Dunának az Alföldön át, dél felé futó vonaláig terjedő erős birodalmat hozott létre, amely azonban halála után (i. e. 44 körül) darabokra hullott. Dák betörések továbbra is veszélyeztették a római tartományokat: Moesiát és Pannóniát. Traianus, római császár azonban 106-ban legyőzte a dákokat és megszervezte Dacia római provinciát. Közben új, eddig ismeretlen népek érkeztek az Alföldre: az iráni eredetű szarmaták, ill. jazigok. A történeti források arról adnak hírt, hogy nyugati szomszédukkal, a dunántúli római provinciával, de a keleti dákokkal is hosszú ideig hadban álltak. A történelmi események azonban úgy alakultak, hogy a szarmaták a római birodalommal békés kapcsolatokat építettek ki — elsősorban a dákok elleni védelem érdekében. A nomád pásztorkodó, kitűnő harcos szarmaták az Alföldön letelepültek, falvakban lakó, elsősorban földművelő néppé váltak. Szoros kereskedelmi kapcsolatban álltak a római birodalommal, földjükön keresztül kiépített út — hadiút — vezetett Pannóniából Dacia tartományba. A dák — szarmata korszak emlékei vidékünkön szép számban megtalálhatók. Dákokra utaló tárgyak előkerültek pl. a Hajdúi rtásban folyó ásatásokon is. Az igen szerény megjelenésű, szabadkézzel feszült füles agyagbögrék, -fazekak a dákok hagyatékai lehetnek. Talán fontosabb azonban, hogy a Körös folyó elnevezése, amelyet számos görög és római írott forrás is megőrzött, feltehetően a dákok nyelvéből maradt fenn. A szó eredetileg sötét színű folyót jelentett. 20 A szarmaták emlékei a dobozi határban igen sok helyen fellelhetők. Elsőként említem a 4 Hajdúirtásban előkerült településmaradványokat, amelyekre még részletesebben visszatérek. A sarkadi út melletti homokbányánál végzett ásatáson is jelentős maradványok kerültek elő. 21 Településre utaló leleteket találtunk — őskoriakkal együtt — Kékfűben, a Pompoly magaslaton, és a Ráccsapás dombosabb helycin is. A Maksári-erdőben, a régi Fekete-Körös bal partján a mai falutól kb. 1 km-re, abban a táblában, ahol 1960-ban fiatal makkos volt, szintén szarmata kori leletek kerültek elő. 22 Az óvár környékéről közelebbről meg nem határozható helyről különleges, hordó alakú agyagedény került a gyulai múzeumba. 23
