Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

Temetőre utaló leletek — fehér és világoskék üveggyöngyök — kerültek elő a Hajdúirtasban a Kö

röshe fprknlln DNy—ÉK-i irányú csatorna mélyítése alkalmával a torkolat köze

lében. Sírokat találtak sok színes gyönggyel a sarkadi út melletti utolsó há

znál (vágóhíd

) a körgát javítása alkalmával.

24 A szarmata kor elején rejtették a földbe azokat az i. e. I. században készült római ezüstpénzeket, amelyeket 1977-ben a Kereszt u. 6. számú ház kertjében találtak meg.

25 A vidék szarmata kori településeiről legtöbbet a Hajdúirtásban végzett ásatásokon tudtunk meg. A középkori falu területén ugyanis két szarmata kori házra és egyéb építményekre is rábukkantunk. A 4,3 x 3,2 m és 5,9 x 5 m alapterületű, egyetlen helyiségből ащ házakat 1 m-nyire a földbe mélyítették. Padlójukat és falaikat a beásott gödör alja és oldalai alkották. A házak gödrében cölöplyukak nem voltak, valószínű, hogy a tetőt a ház gödrén kívül állított ágasok, szarufák tartották. A tetőt náddal, gazzal fedték be, ennek természetesen nem maradt meg semmi nyoma. Mindegyik házban találtunk egy-egy kis tűzhelyet, amelyet kissé a padlóba mélyítettek. A 30-35 cm átmérőjű, 12-15 cm mélységű, gondosan körültapasztott kis gödrök igen erősen ki voltak égve. Belsejüket hamu töltötte ki, amelyben széttört cserépedények darabjai maradtak meg. Az egyik ház ÉNy-i sarkában egy nagy kemencét is találtunk. Ennek feneke (120 x. 150 cm) 15-20 cm-rel magasabb szintű volt a ház padlójánál. Mivel a ház sarkában volt, csak egyik oldalán kellett a falát megépíteni. Ezt az agyagból megépített kemencefalat egy későbbi beásással, sajnos, nagyrészt szétrombolták. (6. kép.) ч A házak padlójáról és gödrük betöltéséből a korszakra jellemző leletek kerültek elő. Ezek nagy részét agyagedények töredékei tették ki, köztük jól iszapolt agyagból, római mintára korongolt, szürkére égett tálak, korsók darabjai és a szabadtűzön használható, homokos anyagú fazekak töredékei. (7—8. kép.) Az edénycserepek között római importból származó mázas edény töredéke is előbukkant. Az egyik ház pusztulása után gödrének falába egy sütőkemence 120 x 140 cm-es fejét vágták be. A kemencéhez tartozó előteret a ház gödrének betöltésében alakították ki. Különlegesen érdekes volt a másik ház mellett megtalált nagy kemence, amely csaknem teljesen épen került elő. Ennek fejét is a ház gödrének falába vájták be, előterét is a ház belsejében alakították ki, szétrombolva vele a ház kemencéjének oldalát. A falba vájt nagy kemence fenekének közepén agyagoszlopot építettek, amely favázra erősített, szintén agyagból készült rácsozatot tartott. Ezzel az agyagrostéllyal vízszintesen kettéosztották a kemence belső terét. (6. kép.) A kemencében agyagedényeket égettek ki. A kiégetésre szánt edényeket a rostélyra helyezték, alatta pedig tüzeltek. Az égetés közben eltört vagy deformálódott vékony falú, finom, szürke edények cserepeit megtaláltuk a kemence előterének betöltésében. A két ház, ill. a mellettük levő kemencék eléggé messze, mintegy 80 m-nyire kerültek elő egymástól. Közöttük és környezetükben egyéb településjelensége127