Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Bátran leírjuk, nem hisszük, hogy ilyen szándék vezette volna. Már amikor hozzákezdett cikke megírásához, tudnia kellett, hogy kitűzött célja megvalósításához csak olyan görbe tükör segítheti hozzá, amely kizárólag azokat a torz vonásokat veri vissza, amelyeket tudatos rosszindulattól vezéreltetve ő maga igyekezett látni és belemagyarázni a költő verseibe. Tudnia kellett, hogy ennek megfelelően vizsgálódási elve is ijesztően tudománytalan, abszolúte hibás lesz, mivel a kezdő Petőfi 1844 nyarán írt versei csak elvétve hordják magukon azokat a specifikumokat, amelyek a Felhők korszak után majd csalhatatlanul kijelölik helyét a reformkor irodalmában. Nézetünket erősíti a tény: Greguss eléggé el nem ítélhető módon meg sem kísérelte, hogy azonosságokat és különbségeket, minőségi változásokat és állandósuló gondolati-formai sztereotípiákat villantson fel a vizsgált versek és a kötet többi darabja között. Gunyoros szándékú, ötlet szintjén megrekedő megállapításai — ítéletei — ennélfogva nem is érzékeltethetik, mit jelentett Petőfi költészete a művészi szemlélet újszerűsége, a politikai-társadalmi gondolkodás forradalma szempontjából. Nem mutatnak rá arra a hatalmas változásra, amit plebejus népiessége hozott. De nézzük most már, mi érdekelte Gregusst egy-egy versben! A magyar nép lírai honfoglalásának egyik legszebb megnyilatkozásáról, Az Alföld-xö\ például a következőket állapította meg: „A nevezetes költemény, melyhez most jövünk, azon időbül való, midőn a Honderű még aranyakkal fizeté Petőfi verseit. Címe Az alföld — tartalma azon laposság, mely az alföldet bélyegzi. Mit erőlteti magát Petőfi úr szép leírásokban? Ez neki gyenge oldala; elégedjék meg inkább oly nevezetes lélekállapotok rajzolásával, mint p.o. az imént előfordult Ambrus gazda részegeskedése ... Petőfi mester ily lélekállapotok előhozásában, pedig nemcsak in theoria, papíron; — ő azonnal életbe is lépteti". Ennyi az egész! Nincs tovább. Mit érdekli Gregusst, hogy közben a Petrichevich Horváth Lázár szerkesztette Honderű a politikai reakció hangoskodó fóruma lett, s Petőfi Vahot Imre lapjához: a Pesti Divatlaphoz szegődött, méghozzá úgy, hogy kizárólag neki dolgozik? Ugyanakkor a világért sem mulasztotta el, hogy azonosulva az ellenzék kritikusaival, kik félremagyarázták Petőfi bordalkedvelését, talán kissé korcsmáros apja foglalkozásából is ítélve, a részegeskedő, korhely, csélcsap poéta cseppet sem hízelgő jelzőjét süsse igaztalanul reá. A Szobámban indító képének alább következő gunyoros kommentálásával is befejezettnek vélte az egész vers értékelő elemzését: „Esős idő van; szürke a menny, Mint a bakancsos köpönyeg — tudnivaló dolog, hogy az írók munkái tele vannak lefolyt életökre vonatkozó célzásokkal; ily elmés célzás itt a bakancsos köpönyeg, mely arra emlékezteti az olvasót, hogy Petőfi egykor mint kapitány szolgált valamelyik huszáezredben. Ezen bakancsos köpönyeg engem elegendőképpen kielégít, hogy többet nem akarok sem olvasni, sem bírálni ezen versből, melynek azonfelül tizenhárom (szerencsétlen szám!) versfüzete — értsd: versszaka — van; így könnyen betegségemre válnék". Bizonyára a kép nyers-pórias köznapisága irritálta ilyen nagyon. Meg is elégedett ennyivel. Nem ejtette gondolkodóba sem a váratlan gondolattársítás 96