Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

reteknek. Okos gazdálkodásra neveli a falu lakosságát. Példát ad a cselédekkel való humánus bánásmódra. Önmaga eredményeivel bizonyítja be a polgári életforma fölényét a feudális berendezkedés és termelési móddal szemben. Széles körben tudatosítja az iparosodó mezőgazdaság jelentős eredményeit és sikereit. Okos takarékosságot honosít meg; ráneveli a falut a gabona alkalmas időben történő értékesítésére. Jó állapotba téteti az elhanyagolt utakat. (Hol azelőtt „csapófával" emelték ki a kátyúból a kocsikat", most jó karban tartott utakon lehet közlekedni). Kiváló minőségű borral látja el a község „úrbéri kocsmáját", s szigorúan ellenőrzi, hogy a „borbíró uram" által vásárolt ital haszna „töltögetés, apadó, seprő cím alatt ne dőzsöltessék el". A község földjét ipari növényekkel: repcével, dohánnyal, kukoricával stb. vetteti be, s az így szerzett nagyobb haszonból fizeti a falu kiadásait. Szövetkezeti jellegű takarékpénztárt létesít az esetleges rossz termés okozta bajok és károk enyhítésére. Príma tenyészállatokat vásárol, s megveti a minőségi állattartás (állattenyésztés) alapjait. A tanácsüléseket szombaton délutánonként tartja, s ott „a közbizodalom" erősítésére „vagyonra tekintélyre tekintet nélkül — csak az igazságra ügyelve" ítélkezik. Híven őrködik a falu belső nyugalma fölött. Sok energiát fordít az ellenségeskedések, torzsalkodások megszüntetésére, a felekezetek közötti békére, a cigányok munkára nevelésére és emberi jogainak elismertetésére. Mindezeket pedig kollektív bölcsességgel, közös akarattal, azt mondhatnók, a szocialista demokratizmus szintjén és módszereivel teszi. Mint látható, a fejlettebb polgári gondolkodásmód és életvitel szócsöve és szálláscsinálója volt. Ennek érdekében üzent hadat a régi avitt szokásoknak és babonáknak. Kitartó következetességgel küzdött a szó fegyverével, az értelem erejével, és győzte meg „lakostársait": hagyjanak fel a balga hiedelmekkel, ne hallgassanak a kóbor sarlatánokra és „a falusi kuruzsló vénasszonyok" tanácsaira. Tanuljanak inkább a népszerű gazdasági könyvekből. Orvost hozat Rétvölgyre, s az elsők között vezetteti be a himlőoltást. Hogy pedig ne féljenek tőle a szülők, példát mutatva, saját gyermekét oltatja be először. Rendbe hozatja az elhanyagolt temetőt, s ezzel nemes, kegyeletes hagyományt alapozva meg: az ősök iránti tiszteletet. Vasárnap délutánonként közhasznú tudományos előadásokat tart. A kis gyermekek számára óvodát szervez, „hová a szülék ... gyenge gyermekeiket, kik iskolába járatásra még nem alkalmatosak", elvihetik. Tudományos szakszerűséggel érvel mellette, elmondván, hogy ott a kisdedekről „fogadott dajka gondoskodik, az óvó-tanító pedig hasznos és a testi erőt is fejlesztőjáték nemeivel mulatva-oktatja őket. . . Mily öröm hallani ezen parányi gyermekeket — int Füvész —, kik bár játszva-tanulnak — gyenge elméjükhöz képest mégis milly okosan szólanak sok dolgokról". A nép érdekeit tartva szem előtt, becsülettel képviseli jobbágy-paraszt társait a földesúr és a község közötti úrbéri vitában, s az okos egyezkedés útját választva, beláttatja a heveskedőkkel is, hogy „a törvény világos szavai ellen nincs mit rugódozni" — kizárólag „a legelőnek a szántóföldekkel együtt" történő tagosításának útján lehet eljutni „a jobbágyi boldogság koronájához" — az örök váltsághoz. Lankadatlan szorgalma és minden apróságra kiterjedő figyelme révén lesz Rétvölgyből mintafalu, ő pedig korát messze meghaladó, eszményi községi bíró. 75