Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Bonyhay Benjámin emlékezete Bonyhay Benjámin, akire most halála 100. évfordulója okán emlékezünk, bár sokan ismerték szerte e hazában, nem vívott ki országos nevet magának. Nem volt vezéregyénisége sem a költészetnek, sem a tudománynak, sem a politikának. Március szelleméhez is csak úgy tapad az utókor tudatában, mint a „szabadság és a hazaszeretet szent őrületében" izzó nagy poéta: Petőfi öregedő barátja, jóllehet a II. számú őrsereg kapitányaként — Túri Dániel református lelkész társaságában — a mezőberényi önkéntesek élén, mint a Békés megyei II. zászlóalj 4. századának vezetője, maga is részt vett a becskereki táborozáson. Fennmaradt irodalmi művei igazolják: embernek volt nagyobb, nem politikusnak vagy költőnek. írásainak hatóereje, eszméinek sugárköre nem terjedt túl messzire. Tehetsége és embersége — akár a parányi lámpa — csak kis körben világított, sőt lángját még a nagy történelmi sorsfordulók: 1848, 1867 sem igen erősítették fel. Olyan volt, mint a szelíd pásztortűz, amely mellett kevesen melegednek, és csak néhány halandónak mutat biztonságos tájékozódást és irányt az élet összekuszált útjai és tekervényes ösvényei között. Jól ismerte egyénisége korlátait, és beérte ennyivel. Az 1859-es protestáns pátens elleni tiltakozásától eltekintve, talán nem is volt soha érlelő kovásza a „zajtalanul és félelmesen" érő időnek. Megelégedett azzal, hogy szűkebb körének, közvetlen környezetének az útmutatója, morális tanácsadója legyen. Sohasem a gyökeres forradalmi átalakulás lehetőségein, hanem az adott viszonyok közötti megmaradás, a társadalmi nyugalom és béke megőrzésének a mikéntjén fáradozott és töprengett. Reálpolitikus volt, nem forradalmár. Nem tüzelt mindent eldöntő ádáz harcra, inkább józanságra intett a leglázasabb napokban is. Az először 1848-ban megjelent s 4 kiadást megért Népiskolai jutalomkönyvében például ilyen „tapasztalati mondásokat" találunk: Szabálynak kell lenni minden jó embernél, Hogy „sovány egyezség jobb a kövér pernél"; vagy: Mások példájából okos ember tanul, Jaj annak!, ki mindig maga kárán okul; 59