Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

vagy: Nagy bűnt követ el a másokat ámító, A békén levőket Összeháborító; vagy: Ne nyújtózzál tovább, mint a takaró ér, Az az okos ember, ki bőrében megfér; vagy: Lélek tisztasága, erkölcs szelídsége Halandó embernek legszebb ékessége. S még sokáig lehetne sorolni ezeket a megalkuvásra intő, csendes életre nevelő apolitikus erkölcsi tanácsokat. Nagyon lehangoló, korszerűtlen bölcsességek voltak ezek 1848-ban. Még hírmondónak sem akadt közöttük egy sem, amelynek erejét Petőfi lelke vagy március tüze szította volna. A paraszti józanságot, a felelősségrevonástól megóvó langymeleg magatartást, a kivárást, a patópálos mozdulatlanságot javallottak a „lélek tisztasága, erkölcs szelídsége" jegyében. Talán-talán egy kicsit a mezőberényi parasztmozgalom hevének és erejének a gyöngítése érdekében is. Arra tanítottak: Tanuld meg az élet legfőbb bölcsességét, Amihez fogsz, mindég gondold meg a végét — vagyis maradj veszteg, ne csinálj semmit elhamarkodottan, Hübele Balázs módjára, ne légy se a változó hangulatok, se a divatos eszmék és áramlatok, se a lázító forradalmi ideálok és teóriák rabja. „A sovány egyezség jobb a kövér pernél." A politikát főúri családok történelmi előjogának és passziójának — hazafias kötelességének? — tartva, még a negyvenes évek vége felé sem érezte, hogy „kizökkent az idő", pedig a reformkori országgyűlések egészséges demokratikus szelleme, haladó tendenciái nagyon is sokat sejtettek már. Nem érzékelte a hangyaszorgalmú évtizedek lázas honépítő munkáján örvendezve, hogy „a század viselős, születni fognak nagyszerű napok, élet-halálnak vészes napjai", amelyekre mindenkinek, így természetesen neki is, emberi kötelessége, hogy okosan és jól felkészüljön, s tudja, hol a helye. Nem kísérte éber figyelemmel a nemzetközi politikai fejlemények vészesen sűrűsödő forradalmi eseményeit, ennélfogva a csalóka csendben nem is hallotta ki az elnyomottak emberjogot követelő egyre harsányabb himnuszát: „Legyünk rabokból ismét emberek!" Vidéki elszigeteltségében, a feudális társadalmi formába beleszokva és mélyen beleágyazódva, nem hitt a hűbéri társadalom, a feudalizmus megdönthetőségében, így aztán azt sem fogta fel tisztán, mennyire igaz, amit Vörösmarty Szózata. sugallt: hogy ti. a magyar szabadság ügye nem lehet független a népek hazája 60