Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

József Szerelem és champagni című, úgynevezett cselvígjátéka mellett, amelynek sikere Bayer József megfogalmazásával élve „kora meddőségében állt", s egyedül „színszerűsége ért valamit". Alakjai Kisfaludy-, Kotzebue- és Fóy-utánzatok lévén, nem tudtak eredeti hangulatot árasztani maguk körül. Vörösmarty például még „a főszereplőben is több jó tulajdonságot szeretett volna látni", s a bohózat és a vígjáték határmezsgyéjén álló művet egyedül „elmés ötletei" miatt érezte érdekesnek és mulattatónak. Gaál művét 1852. május l-jén mutatta be a 16 tagú „műkedvellő" gárda „a csabai nagy vendéglő termében". Pólner Lajos jelentése (személyesen is ott volt az előadáson) az alábbi rendben sorolta fel a szereplőket: „1. Reök István ügyvéd, igazgató. Játszó személyzet: 1. Lehóczky Victor szbíró, 2. Szeberinyi Lajos reáliskolai tanító, 3. Sztraka György járásbírósági írnok, 4. Popovics János detto, 5. Uhrinyi László haszonbérlő, 6. Bartóky József apja segédje a gazdászatnál, 7. Fejér Sándor detto, 8. Simay Gusztáv detto, 9. Vilim János városi írnok, 10. Kállay Alajos díjnok, 11. Jeszenszky Miklós közigazgatási írnok, 12. Lózsa Albert privát nevelő, 13. Vidovszky Matild kisasszony, 14. Omaszta Teréz kisasszony, 15. Jeszenszky Hermin kisasszony, 16. Szeberinyi Andor segéd lelkész, súgó". A csabai fiataloknak nem kizárólag a Gaá/-vígjáték kedvező fogadtatása adott ösztönzést a további munkához. Kezdettől fogva több fellépéssel számoltak; nem akartak feloszlani egyetlen alkalmi szereplés után. Pólner főszolgabíró jelentése is nyomatékosan hangsúlyozza ezt: „Ezen műkedvellők — írja — a Szarvasi evangélián oskola felsegéllésére szándékoznak még több előadásokat tenni, de melly időben, még bizonytalan". Közli, hogy Reök István igazgató „távolléte miatt azt sem tudja megmondani, hány darabot és mit kívánnak még bemutatni"; erről majd a „szükséges engedély" kikérésekor, a személy szerinti névjegyzék egyidejű csatolásával értesíti a megyefőnököt. Másodjára Kisfaludy közismert művével, a Csalódásokkal kedveskedtek közönségüknek. Választásuk nem volt rossz. A Nemzeti Színházban százszor játszott mulattató darab hálás szerepeit „jól lehetett játszani" a plánumkoholó Lombai inspektortól a parlagias viselkedésű Mokány Berciig. Végeredményben csakugyan az ügyesen megrajzolt jellemek tették közkedveltté a nem túl bonyolult, egyesek szerint egyenesen „naiv" cselekményű drámát. Nem kellett sok művészi lelemény és alakítókészség a szerepek hiteles megfogalmazásához és tolmácsolásához. Az amatőr színjátszók is könnyen bele tudták élni magukat szerepeikbe — a rutintalanság sem ártott sokat játékuknak. Hamar levetkőzték színpadi merevségüket, rossz beidegzésüket, nem cserélték össze a színpadot a katedrával. Játszottak — szinte ösztönösen —; nem deklamáltak és nem oktattak. A Csalódások után két rövid francia darab együttes bemutatása jött: Bayard —Devorme: Moiroud és Comp (aigne) — fordította Bulyovszkyné Szilágyi Lilla — egy, illetve Cormon és Grange: Férjem kószál című kétfelvonásos vígjátéka Csepregi Lajos fordításában. Egyik sem aratott tartós sikert a korabeli színpadokon. Legfeljebb franciás szellemiségükkel lehetett tiltakozni velük a Habsburg-németesítés ellen. 56