Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Nem tudhatjuk milyen művészi szinten tudták összekötni az ifjak „a tárgyilagost az alanyival"; sikerült-e elérniük, hogy a „külsőleg történő a belsőnek kifolyásaként" tűnjön fel játékuk nyomán. Az egyik szellemi vezető: Szeberényi Lajos látta ebben a dráma lényegét az Életképekben 1846-ban publikált Szépmütani töredékek IV. közleményében. A kis csoportot szerették a csabaiak, amint ezt a gyors egymásutánban tett 3 fellépés is igazolja. Arra, hogy miért hagytak fel a színjátszással, legfeljebb csak következtetni tudunk. A nagyváradi cs. kir. rendőr-igazgatóság titkos csatornán arról értesült, hogy az 1852. június 8-án Csabán tartott s a „szarvasi Tomcsányi" által rendezett bál jövedelme „foglyok segélyezésére fordított. Bizonyos Omaszta Csabáról maga 15 jegyet vett pfjával (pengőforint). Ezenkívül magában a bálban Tomcsányi pénzgyűjteményezéseket tett várfoglyok részére". Meg is indították azonnal a vizsgálatot. (BCSM. 118. ein. 1852. sz.) A besúgónak hiteles értesülései voltak. Tény, hogy a megyefőnök már a Csalódások bevételének a hovafordítását is szigorúan ellenőriztette főszolgabírója útján. Miután a rendőr-igazgatóság „nem csak Tomcsányit, hanem a többi tudva lévő részvevők körülményes kihallgatását" is elrendelte, hogy fényt derítsen rá, „minő összeg folyt be, ki vette azt által, s mire fordíttatott", a műkedvelő csoport tevékenysége is lehetetlenné vált. Nem tudjuk, hogy az aranyifjak közül hányat vont kérdőre, s hány helyen tartott házmotozást az államhatalom a „szoros titokban tartott" óvatos körültekintéssel lebonyolított kihallgatások alkalmával. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Pestről Csabára került Szeberényi Lajos és Nóvák Dániel reáliskolai tanítókat haditörvényszék elé állították (BCSM. 5030/1852. sz.), s őket „izgató könyvek s iratok, továbbá ... a forradalmi időkben megjelent proklamátiók és forradalmi nyomtatványok birtoklásáért" — Szeberényit ezenkívül még a Nép Barátja című forradalmi lap szerkesztésében" vállalt szerepe miatt is, mint politikailag gyanús egyéneket hosszú vizsgálati fogsággal sújtották. Elfogatásukkal súlyos csapás érte a műkedvelő gárdát. A két ügybuzgó szervező hiányát nem is heverte ki a megrettent társaság, s a harmadik előadás után (lehet, hogy külső sugallatra is?) feloszlott. Nem róhatjuk meg érte őket. A nagyváradi cs. kir. helytartósági osztály például megfélemlítő terrorintézkedésekkel, felelősségvállalástól félő aktatologatásokkal még a következő évben is gátat akart vetni az elé a „sorsjátékkal szervezett" csabai hangverseny és táncmulatság elé, amelyet Reök István „a magyar pesti nemzeti színház tőkéjének gyarapítására" kezdeményezett (BCSM. 284, ill. 4501/1853. sz.). Ekkorra pedig a színház vezetése Albrecht főherceg közbenjárására kimondottan megbízható urak (Comité) kezébe került. A jótékony célú, költséges rendezvényt végül az akadékoskodó ügyintézés miatt szeptember 10. helyett csak szeptember 26-án tudták megtartani. A csabai műkedvelők buzgalma és lelkes fáradozása nem tűnt el nyomtalanul. Dicséretes hagyományt alapozott meg. 18 évvel később, 1870 augusztusában a Békés című lap arról számolt be, hogy a nehéz időkben elvetett mag szép gyümölcsöt termett. „A szarvasi főiskolában — értsd: főgimnáziumban — tanult békéscsabai ifjúság Kisfaludy Kérők című vígjátékát" kitűnő érzékkel és 57