Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

hálás köszönetet a munkámat mindig segítő Erdész Ádám levéltáros kollégámnak.) A helyi csoportok társadalmi összetételének ismeretében eleve el kell vetnünk azt az elképzelést, hogy a műkedvelő csoportok alakításához egy-egy erre elvetődött vándortársulat adott ötletet és kedvet. Különösen nem hisszük ezt a csabaiakról, akik 1852-ben az Entwurf szigorú előírásai folytán csaknem végveszélybe került „szarvasi evangelicus oskolán" akartak segíteni előadásaik tiszta bevételével. Őket minden bizonnyal — akár régebben a békésieket — az értelmes szórakozás és játék vágya mellett a reformkori magyarosodási törekvéseket (magyar szó, magyar tánc, magyar viselet) istápoló Védegylet kultúrpolitikájának a szelleme inspirálhatta. Kaszinójuk tagsága, mint a békésieké, tele volt Kossuth reformkori Védegyletének lelkes követőivel. A pesti lapok akkor sűrű egymásutánban adtak közre többnyire heves kritikai éllel megfogalmazott tudósításokat a különböző Békés megyei körök, egyletek táncvigalmairól és kulturális rendezvényeiről, kifogásolván bennük a „nemzeties szellem" hiányát, s elítélve a „külföldi nívót" igazolni hivatott francia pezsgő tüntető fogyasztását, a sok keringőt és cotillont (francia füzértánc), az idegen öltözködési divatot, perelve azzal a ferde nézettel, hogy a „honi ruha csak a konyhába való", a magyar öltözet alkalmatlan a tánchoz", sőt a bálban egyenesen „illetlen" is. Közben sikeres színpadi próbálkozásokról is találunk egy-két rövid hírt. A Pesti Divatlap 1845-ös évfolyamában előbb például a gyulai műkedvelőknek az árvízkárosultak megsegélyezésére rendezett 2 sikeres előadásáról olvashatunk. (Arabo-Vermond: Az ördög naplója с 3 felvonásos vaudevilléjét, majd Szigligeti Ede: Két pisztoly с 3 felvonásos népszínművét mutatták be.) A Pesten játszott darabok Gyulán is tetemes anyagi sikert hoztak (254 forint). Majd Hajnal Ábel református lelkész betanító buzgólkodása nyomán a békési kaszinó patronálására alakult műkedvelő csoport készülődéséről számolt be a lap. Ők a nemzeti szellem erősítésére 4 magyar vígjátékot tanultak be, és játszottak el, nagy élményt szerezve velük a hálás közönségnek. Dr. Hajnal Istvánnak A békési kaszinó történetéről írt két kisebb tanulmányából (a számunkra fontos részt az egylet 1871. szept. 21-én tartott közgyűlésén olvasta fel a szerző) részletesebb ismertetést kapunk erről a nem mindennapi vállalkozásról. Megtudjuk innen, hogy ez az 1840-ben létesült és a reformkor minden haladó gondolatára élénken reagáló, liberális szellemű egyesület már 5 év múlva vállalkozni mert arra, hogy szépen gyarapodó „olvasó társaságára" alapozva és könyvtára fejlesztését szolgálni akarva, Hajnal Ábel irányítása mellett, Asztalos István és Geczö Lajos rendezői buzgólkodásával „műkedvelői társulatot" létesítsen s fenntartását biztosítsa. A lelkes gárdának, amely az „előzetes próbákat leginkább Koricsánszki Mihály úr házánál" tartotta, a következők voltak a működő tagjai": Koricsánszky Apollónia, Elekes Amália, Asztalos Anna, Sípos Klára, Jablonczay Lotti, 52