Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

az átdolgozó-fordító személyére sem. Nem tudni, honnan szedték őket. Kétségkívül kis értékű darabok lehettek; egyetlen előadással sem szerepelnek a Székely György szerkesztette A Nemzeti Színház (Gondolat, Bp. 1965.) című kötet Staud Géza által összeállított adattárában. Tóthék műsorában a Nemzetiben csaknem százszor bemutatott Don Caesar de Bazan továbbá az Én megházasodtam, a Ludas Matyi, a Peleskei nótárius, a Csikós és a Liliomfi voltak a biztos anyagi sikert ígérő darabok. A hét négy napján (kedd, csütörtök, szombat, vasárnap) játszó rokonszenves együttes vasárnapi előadásként jellemző módon csak magyar szerzőket (Csató Pál, Gaál József, Szigligeti Ede) szólaltatott meg, holott 5 külföldi mű is szerepelt a bemutatottak között. A szombat estéket — a búcsúelőadástól eltekintve — ugyanakkor nekik tartották fenn. Való az is, hogy általában népszínművek és népszínműhöz közelítő énekes bohózatok kerültek a hétvégekre. A társulat igazgatója által használt korabeli terminológiát maira áttéve, összesen 9 vígjátékot-bohózatot, 2 népszínművet és 2 szomorújátékot-tragédiát (regényes színjáték, eredeti rajzolat) mutatott be a kb. 20 főnyi csoport. Több esetben bizony — különösen a Peleskei nótárius előadásakor — nagy nehézséget jelentett ez a kicsiny létszám. Méginkább, ha figyelembe vesszük, hogy a darab szarvasi bemutatója idején Kőszeginé, Török és Törökné sem voltak a társulat kötelékében. Ők csafk az utolsó két darabban léptek fel. Mivelhogy az énekes bohózathoz a jelzett 12 szereplőn kívül nagy statisztéria kellett („éji őr, zsiványok, vasaskatonák, biztos, bíró, csaplárnő, szobalány, pesti uracsok"), a tömegjelenetek hitelesebbé tétele céljából akkor is gondoskodni kellett vállalkozó kedvű helybeli erők alkalmazásáról, — akár 1842-ben Demjénéknek Mezőberényben — ha történetesen egy-egy epizódalakra több szerepet osztottak is. Az 1854 nyarán készített Nyíry-Ше címjegyzék már nagyobb műfaji választékosságról tanúskodik. Egyrészt mert az együttes az időközben megjelent hivatalos előírások értelmében tudatosabban támaszkodott a pesti Nemzeti Színház elmúlt évi programjaira, másrészt mert erre kényszerült színészeinek egyéni adottságai miatt is. Minimálisra csökkent a vígjáték-bohózatok száma. Helyüket az operák és énekes színművek foglalták el. Tény, hogy csupán 2 vígjátékot és 1 bohózatot adott elő, mialatt 6 népszínművet, 4 operát, 2 színjátékot, 6 drámát, 1 népdrámát mutatott be, egy ízben pedig egész estét betöltő néma táncjátékkal (balett?) kedveskedett a csabai közönségnek. (A Fekete koldus műfaját nem sikerült megállapítanunk.) A társulat 1854 júniusában a következő 24 előadás tartására kapott engedélyt: A szerző neve és a darab címe fordítója a darab műfaja szám J J 1. Szigligeti Ede: Egri nő — dráma 2. Vahot Imre: Bányarém — népszínmű 3. Dennery: Marsan hercegnő Csepregi Lajos dráma 4. Donizetti: Ezred leánya Egressy Béni opera 5. Gautier: Ne nyúlj a királynéhoz Bulyovszkiné vígjáték Szilágyi Lilla