Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

marty a „Kints keresők"ke\, Kisfaludy Károly a János kulatsával (Mátyás deák) és a Stibor vajdával szerepel a listán, de itt kell megemlítenünk Kölcsey Kálmán egykori nevelőjét: Obernyik Károlyt (Főúr és pór, Örökség, Nőtlen férj, Egy kis kaland) aztán a magyar történeti regény megteremtőjét: Jósika Miklóst (A két Bartsai), a magyar romantikus drámairodalom kiemelkedő íróját, a tragikus sorsú vándorszínészt Czakó Zsigmondot (Végrendelet), a nagy műveltségű színész-szerzőt Szigeti Józsefét, vagy a Gvadányi híres költői elbeszélését, a Peleskei nótáriust gazdag humorral és szerencsés ötletekkel gazdagító Gaál Józsefet (Svatoplukról írt színjátékával együtt), s utoljára de nem utolsósorban a nemzet mindenesét: Fáy Andrást (Külföldiek) is. Rajtuk kívül Vahot Imre kedvelt vígjátéka: a Farsangi oskola, Munkácsy János Garabontziás Diákja, Kovács Pál: Éva asszony unokája, Az elbűvöltek; a Legjobb orvos a házasság és a Nők köztársasága című vígjátéka, F. Nagy Pál Véres öröksége, Tóth Lőrinc végzetdrámája, az Átok hatalma (Átok), illetve /. Hirschfeld művének előbb Láng Ádám, majd Szentpétery Zsigmond által átdolgozott és magyarított témája: a század elején is játszott Rokkant huszár (sikerdarabként mint Tündérlak Magyarhonban vált ismertté), és a híres komikus, a Petőfi által is megverselt Megyeri Károly Nyelv prity, vagy az új magyar író, mint kérő című vígjátéka képviselte az alig pár évtizedes múltra visszatekintő, fiatal magyar világi drámairodalmat. Annyit jelent ez, hogy 34 darabnak volt mindenképpen magyar és 25-nek német vagy francia szerzője, míg 6 — ahogy említettük is — ismeretlen eredetű. Ezek a következők: Falábú kérők, Kísértetek, Zarándok, Mókus a kandallóba, Táncz vigalmak, Petri gulyás. Jellemző az is, hogy amíg a 34 ismert magyar mű 19 szerző alkotása, addig a 25 külföldinek 30 írója volt jelezve egyben a korabeli francia polgári dráma iránt jelentkező európai igényt is. A darabok „minőségét" tekintve a kimutatás hat műfajcsoportot említ: mégpedig 35 vígjátékot, 19 drámát, 5 énekes színművet, 3 színművet, 2 énekes vígjátékot és 1 színjátékot. A vígjáték egyeduralmának a kora ez — a Bachkorszak legsötétebb időszakában! Az élet sokszor hazudtolja meg önmagát. Tény persze, hogy a vidéki közönség mindig jobban kedvelte a vidám történeteket, s vele a vígjáték különböző nemeit, mint a nehéz veretű tragédiákat. Ilyenben különben is volt része elég önnön életében is. Rossz közérzetet oldó vidám cselekmény után vágyott, és ópiumként ható könnyed hangvételű darabokat kívánt, hogy feledje — ha csak rövid időre is — saját baját, mindennapos gondját és keserű megpróbáltatásait. Menekülni akart az élet komor realitásai elől, elaltatni a hazafi keservet a látszólag politikamentes történetekkel. A hatalomnak is így tetszett jobban, mert lehet ugyan — miért is tagadnók — humorba pácolni a legsúlyosabb társadalmi mondanivalót is, a vígjátékok, komédiák szövegének gyújtóhatásától azonban aligha kellett tartani. Talán ez a rövid, de nagy horderejű korszak is közrejátszott abban, hogy a vígjáték a vidéki falvak és mezővárosok alkalmi színpadjain vezető szerephez jutott. Az sem lehet véletlen, hogy a vándorszínészeket — akár a cirkuszi mutatványosokat — mindenütt csak komédiásoknak nevezték (s nem kizárólag a hasonló életforma miatt), nem téve különbséget még az igazi művész és a teátrális pózban tetszelgő, széles taglejtésekkel hadonászó hatásvadász csepűrá42