Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

A Munkások Újságának munkatársa: Argai szerint is elsősorban a pénz és a hadügy irányításában bekövetkezett alapvető gyökeres változás jelentette Bécs számára a legfőbb gondot. Ez ugyanis szinte a birodalom létét fenyegette. Nemcsak az fájt tehát a Habsburgoknak, hogy az új törvények ratifikálása óta „tetszés szerint nem osztozhattak a magyar kincstáron" (nem herdálhatták el a nemzeti vagyont; más szóval: a király „nagy rokonsága, sógor-és komasága nem hízhat többé a magyarok pénzén"), és hogy az uralkodó „katonáinkkal nem parancsolhat — nem rendelkezhetik szabadon — a nemzet akaratja és tudta nélkül," hanem hogy Ferdinánd a független magyar kormány kinevezésével egy a dinasztia uralmát és létét veszélyeztető okmányra kényszerült hivatalos pecsétet ütni. A külföld szemében pedig ennyi tökéletesen elegendő volt a tehetetlenség bevallásához, hiszen a magyar forradalom egyben „az egységes osztrák császárság" megteremtésére irányuló Ferenc József-i rideg abszolutista koncepciót is illuzórikussá tette. Itthon is tudta mindenki, hogy március 15-e nem kizárólag érzékeny presztízsveszteséget jelentett Bécsnek, hanem alig kiheverhető, súlyos katonai és pénzügyi kárt is. Hihettek hát Argai szavainak: a Habsburg-ház a magyar szabadság elfojtását egyenesen létkérdésnek, elsőrendű politikai feladatnak érzi és tartja, éppen ezért — ha szükséges, még esetleges külföldi (orosz) katonai beavatkozás kérésétől sem riad vissza. Egyenes folytatása volt ennek a gondolatmenetnek az a félrímes, 2—2 sorba tördelt, felező 12-esekben írt királyellenes vers (A magyar néphez), amelyet Argai a Munkások Újsága november 28-i számában publikált. Ez a trónfosztás előtt 5 hónappal készült, művészi szempontból nem jelentős vers nemcsak a Habsburg-királyok iránti hűség értelmetlenségét és hiábavalóságát tudatosítja 9 versszakon át, hanem elszánt harcra is buzdít és hív a trón korlátlan hatalmú zsarnok ura ellen: Fel, fel, fegyverre hát Megcsalatott magyar! Legyen kardvágásod Mennydörgő zivatar. A haza s szabadság Legyen imádságod, S a pokolra szálljon Hütelen királyod! A Tisztelt orosháziak! helyi vonatkozású passzusa (a cikk befejező részlete) ugyanúgy, mint Táncsics mezőberényi híradása, a mély együttérzés megvallásával indít: „Majd szívem szakad meg — mondja Argai —, mikor hallom, hogy házi vagy községi dolgaitok nem mennek jól, hogy sorsotok felett nem a törvény intézkedik, hanem még most is egyes gazok parancsa és ármánya. Ti azt hiszitek talán, hogy én a távolból nem kísérem figyelmező lélekkel minden dolgaitokat: csalódtok, mert én jól tudom, hogy a szegény népet egyes gaz ámítók nyomorgatják, s vissza akarnák taszítani elébbi szomorú helyzetébe." 301