Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

. tot képviseltek. Sárosi szerint például ekként tüzelt a „boszorkánytálat" kavaró, „hercegasszonynak titulált vadállat": Fenséges hercegek! — így kezdi Zsófia, Oda Magyarország, oda van Ósztria! Ferdinánd hitét a törvényre letette S ezzel velünk együtt magát eltemette. * Eddig csinálhattunk annyi adósságot, Hogy csak az interje tett már egy országot, De most pénz dolgában olyan csehül állunk,— Hogy ezentúl bizony felkopik az állunk. Fél-Európának nincs annyi aranyja, Mennyinek a magyar haza szülőanyja, Ha pedig az ember az ezüstjét veszi, Európáénak kétharmadát teszi. Maga a só, mely ott évenként származott, Nekünk hány millió forintot behozott! Hát az a sok adó, melyet behajtottunk Anélkül, hogy eddig róla számot adtunk, Mit ha a vármegye meg nem akart adni: Volt katonánk elég, s szót kellett fogadni. S pénze után a nép bármennyit sóvárgott, Volt benne mód, hogy az zsebünkbe szivárgott. De mármost nem tudom, miként szüreteljünk, mivelhogy a magyar „kimondotta nyilván", Hogy pénzével maga fog már gazdálkodni S magyar kormánynak kell arról számot adni. Sőt a hadsereg is, melynek nincsen párja. Parancsát ezentúl a magyartól várja. Nincs csak egyetlen út: Semmivé kell tennünk az új szabadságot, ki kell irtanunk a nyakas magyarságot, Ferdinánddal meg kell a hitet szegetnünk, Az új törvényeket hamuvá égetnünk, S vissza kell szereznünk, vissza minden áron A pénzt és katonát még ezen a nyáron. 300