Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Volt iskolámnak: az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumnak küldöm Táncsics Mihály Békés megyei kapcsolatai a) Táncsics és Békés megye kapcsolata 1848—49-ben. b) Megyei érdekeltségű cikkek a Munkások Újságában, c) Orosházi képviselői tevékenysége. A Munkások Újsága egyik pesti levelezőjének 1848. október 20-án keltezett tudósításában a következő kis versike olvasható: Csak az az üdvösséges út, Mellyet tör Táncsics és Kossuth, S ki ezeket nem követi, Az hazáját sem szereti. Az élesedő politikai küzdelem ékes bizonyítéka és az új típusú plebejus demokrata hazaszeretet hű kifejezője ez a Kossuth-nóta ritmusára készült dal. Olyan radikális gondolkodású ember írása, aki a forradalom szimbólumát látta a konokul öntörvényű, de sohasem öncélú Táncsicsban és az ékesen szóló nagy jurátus-agitátorban: Kossuthban. Tudta, hogy a börtön, amellyel meg akarta bélyegezni a hatalom, nem ártott nekik. Sőt. Növelte tekintélyüket, felerősítette szavuk erkölcsi hitelét és súlyát. Szilárdan bízott bennük és vezetői elhivatottságukban, és mint azonos ideológiát képviselő népbarát-politikusokat, szorosan egymáshoz kapcsolta, nem érezvén még semmi lényeges szemléleti különbséget köztük. A reformnemzedék vezéregyénisége: Kossuth természetesen jóval ismertebb volt, mint Táncsics, aki 1848. március 15-én szinte egycsapásra robbant bele a magyar közéletbe. Nevét ekkor kapta szárnyára a hír, jóllehet újságírói, tankönyvszerzői, politikai és szépirodalmi tevékenységét — elsősorban hangjának és eszméinek merész szokatlansága miatt — már jó ideje számon tartották a beavatottak. Országos hírnevét azonban annak a nagyszerű forradalmi tettnek köszönhette, amellyel a Nyári Pál és Klauzál Gábor vezette lelkes pesti ifjúság és a hozzá csatlakozott munkástömeg „a hazaszeretet tiszta lángjától hevítve", egyben forradalmi érettségét is igazolva, kiszabadította börtönéből. Erre mutat Osgyáni, valódi nevén Osváth Imre kötegyáni református lelkész 1848. május 22-én írt levele is (megjelent a Munkások Újsága 1848. jún. 4-i számában), amelyben többek között ezeket közölte: „Tegnap számosan jelentek meg nálam polgártársaim közül". Arra kértek, mondjam meg, „honnan származott az a jó lelkű Táncsics uram, ki olly szentül beszél a mi állapotunkról, hogy mi sem tudjuk inkább (értsd: ismerjük jobban) a magunk javát, mint ahogy ő leírja". Természetes ösztönnel éreztek rá, hogy ő képviseli legmaradéktalanabbul érdekeiket, reá számíthatnak a leginkább a politikai küzdőtér harcosai 283