Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

с) Érdemesnek tartjuk a megörökítésre, hogy 1846 nyarán Déryné is tagja volt a Gyulán vendégszereplő Demjén-íb\t társulatnak. Az akkor 53 éves színésznő túl volt már az emlékezetes fényes diadalokon, a mámorító sikereken. Új életcélját a „nem ragyogni — csak a mindennapit megkeresni" elvben fogalmazta meg, jóllehet a hálás vidéki nézők a főváros ridegebb közönségével ellentétben lelkesen tapsoltak még egy-egy sikeresebb alakításának. Megkopott hangja és művészete azonban nem hozta tűzbe a rajongó, névtelen dalnokokat már. Nem írtak hozzá ujjongó alkalmi verseket és lelkes dalokat, mint régen, amikor így áradoztak elragadó hangjának a „lét gondjait enyhítő" rendkívüli erejéről: „Lesújt a földnek méjjébe S fölröpít az ég kékjébe Isteni dalod" „Hol te ragyogsz, a művészet örök rózsái teremnek." Enyedi Sándornak a Déryné erdélyi színpadokon című, Bukarestben 1975-ben megjelent kötete is az alábbi szomorú valóságot közölte a szűk egy év múlva visszavonuló művésznőről: „1846 nyarán Demjén Mihály gyenge színtársulatával Gyuláról Nagyváradra érkezik vendégjátékra. Nagyváradon sohasem rajongtak érte annyira, mint a többi vidéki városokban, nem csoda, hogy most, 53 évesen, egy szedett-vedett társulat tagjaként megbukott". Sajnos, a Demjén-társv\ai gyulai szerepléséről s benne Déryné játékának a fogadtatásáról nem tudósítottak a korabeli lapok. d) A vándorszínészek tekintélye, társadalmi rangja, reputációja roppant alacsony szinten mozgott. A nagyközönség azt sem tudta, mi fán terem a színészet {Petőfi apja is azt hitte, színész fia „bukfenceket hány a közönség szórakoztatására"), holott a színpad honmentő és honépítő rendeltetése, hazafias tevékenysége számos élénk fantáziájú ifjat vont Thalia szolgálatába. Vajda János például azt állította, hogy „hazánk reményei" egyenesen azt hitték, hogy „nagy ember csak úgy lehet valaki, ha először színész lesz". Ez a hit vezette talán Arany Jánost is a vándorszínészekhez. Petőfi életútja és tüneményes, gyors sikere csakugyan sokat vonzott a színészi pályára, és a nagy költők, nagy színészek {Vörösmarty, Bajza, Toldy, Szigligeti, Garay, Vajda Péter, illetve Egressy Gábor, Megyeri, Szentpéteri, Lendvai, Lendvainé, Laborfalvi, Bartháné stb.) közismert barátsága, közös tiltakozása az operaénekesek aránytalanul magasabb fizetése ellen — a prózai színészek nagyobb anyagi megbecsüléséért — valóban rokonszellemmé tette a közönség szemében is az írót és a színészt. Tévednénk azonban, ha a volt teológus Baliára, Abdayra, Vajda Jánosra., Petőfire, Aranyra, számos kiváló vezetőszínészre gondolva, a csupa művelt fők értelmes, okos társaságának gondolnánk a vándorszínész- társulatokat. Hogy mennyire nem így volt, arra Petőfi figyelmeztet, aki a következő találó képet festette a korabeli színészéletről: 27