Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

szerintünk — bele sem kezdett a regény írásába. 20 évvel később — visszaemlékezve az élet újrakezdésére — Jókai arról tudat bennünket, hogy az 1853-ban vásárolt svábhegyi ház eresze alatt gondolta ki a „Magyar Nábobot". Minthogy pedig már az év nyarán megkezdte a Pesti Naplóban a regény folytatásos közlését, szó sem lehet „tapintat"-ról. Különben sem volt olyan közvetlen kapcsolata a mesés vagyonnal rendelkező családdal, hogy ezzel is törődjön. A Wenckheimok akkori helyzete sem kívánta ezt attól a Jókaitól, aki hosszú időn át álnév alatt (Sajó, Kis Endymion stb.) jelentette meg а szabadságharcról írt, vagy annak emlékét idéző novelláit, miközben Wenckheim Béla arról igyekezett meggyőzni a Habsburg-házat, hogy csak a forradalmi kormány rendeleteinek a szabotálása céljából, a forradalmi légkör csillapítása érdekében állt a megye élére 1848-ban. Ideje és módja sem lett volna reá. Lázas tempóban kellett dolgoznia, hogy megromlott pénzügyi helyzetén javítani tudjon. Világos után ugyanis hosszú ideig nem írt, nem végzett jövedelmező munkát, s mindaddig, míg meg nem jelenhettek művei, felesége keresetéből, vagyon- és emléktárgyainak az eladásából éltek. Aztán névtelenül vállalt bizonytalan jövedelmű szerkesztői munkákat, s közben küzdenie kellett az „anyai csúf testamentum" megsemmisítéséért és egy újabb családi vagyonmegosztás kiérdemléséért. Gyengítette munkakedvét az alkotáshoz szükséges légkör és biztonságérzet hiánya, majd jött az időigényes svábhegyi házvásárlás és a ház lakhatóvá tétele; vele együtt az elvadult, barátságtalan környezet (kert) megszelídítése, a gazdálkodás megtervezése. Még belegondolni is rossz!, ez alatt a három év alatt — ahogy Szinnyei József összesítette — 17 lapban, folyóiratban, időszaki kiadványban, naptárban nem kevesebb mint 71 kisebb-nagyobb közlése: novellája, útirajza, regényrészlete jelent meg, s megírta közben a Forradalmi és csataképek-ket, az Egy bujdosó naplóját, a Hangok a vihar utánt, az Erdély aranykorát, a Két szarvú embert, a Törökvilág Magyarországont, elkészített egy 3 felvonásos rémdrámát, A hulla férjét és egy a Nemzeti Színházban sikerrel játszott 4 felvonásos szomorújátékot: a Dalmát. Ugyan hogyan juthatott volna ennyi munka mellett s hozzá ilyen idegesen nyomasztó légkörben ideje és idege az Egy magyar nábob megírására is? Jellemző, hogy a feltételezett Kárpáthy—Wenckheim párhuzamról — úgy tűnik -- még a család udvari káplánja, majd papja: Göndöcs Benedek sem tudott. Szóba se hozta a „Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat" 1882. augusztus 6-án Orosházán tartott vándorgyűlésén, ahol Néhai Gróf Wenckheim József-Antal emlékezete" címmel értekezett. Ebbe több, kimondottan szájhagyomány útján fennmaradt történetet is beleszőtt; vagyis ünnepi megemlékezésében könnyen helyet kaphatott volna ennek a kapcsolatnak az elemzése is. Annál inkább feltűnő ez a hiány, mert egyrészt a nagy tekintélyű Göndöcs 1881-től országgyűlési követ lévén, bizalmas beszélgetés során könnyűszerrel megtudhatta volna Jókaitól a színtiszta igazságot, másrészt mert ekkor már inkább emelte, semmint kisebbítette volna a 30 éve halott Wenckheim JózsefAntal emberi nagyságát az Egy magyar nábob főhősével való azonosítás. Különösen az adott körben. Nem sérthette a Wenckheim család élő tagjainak az