Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

es nagyon szellemes, bűbájos törtenetet" ígért, végül is izgalmas kalandregénnyé alakult át. * * * Jókai gazdag életművében több ízben fedezhetünk fel megyénkre utaló vonásokat. A Szerelem bolondjainak hátteréül szolgáló 1863-as nagy alföldi aszály ábrázolása akár Békés megyei is lehetne. Nem kétséges, hogy lapjának: A Honnak korabeli tudósításai, Eötvösnek ott megjelent, társadalmi segélyt kérő és nyugtázó felhívásai és köszönősorai nagymértékben közrejátszottak abban, hogy a regény hely- és korrajzát hitelesnek és ne költöttnek fogadják el az ország más vidékein élő olvasók is. Nem volt abban sémi túlzás, hogy a Petőfi szemében még „aranykalásszal ékes rónaság" egy könyörtelen, esőtlen év alatt kopár sivatag, „porrá vált éden (lett), melynek fekete hamvait a forgószél végigtáncoltatta a síkon, poroszlopokkal ostromolva a kérlelhetetlen eget, melyen madár sejárt egyéb, csak keselyű, a hullák vendége". Itt is „lelketlen uzsorások karmai közé kerültek" a bajbajutott gazdák; itt sem volt ismeretlen „a 60, sőt 100%-os kamat". Zsaroltak errefelé is a vetőmagszállító tőkespekulánsok, elhajtották — felébe kiteleltetni — innen is a lábas jószágot, mert nem volt már „egy szál szalma sem, amin rágódjanak". Ismert volt itt is az ehetetlen, a kis korpával kevert kukoricacsutka-őrleményből készített kenyér és az apró jegenyehajtásokból csinált abrak. Nem állítjuk mégsem, hogy a szürke valóságnak ezeket az „epikusán reális", ámbár végletes motívumait mind a Békés megyei tudósításokból merítette és hasznosította az író. Még kevésbé, hogy a regényhez szükséges korrajz alapvető „ősélménye" a mi vidékünkről való. Az Alföld más tájegységein is hasonló volt a helyzet. Csak ennyit mondunk: mivel az Eötvös által irányított Békés megyei mentőakcióról, a dél-alföldi táj kiégett, terméketlen sivárságáról, illetve lakóinak mérhetetlen kiszolgáltatottságáról és nyomoráról A Hon révén tudnia kellett, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az innen eredő aggasztó hírek és helyzetjelentések ne befolyásolták volna a regényíró Jókai tollát, érzés- és gondolatvilágát. Azaz, joggal hisszük, hogy a mi vidékünkről szerzett értesülések is irányították látását, megalapozván egyszersmind a regény korképének művészi hitelességét is. Többen mutattak rá arra is, hogy Jókai „elképzelt alakjai társadalmi modellek" lévén, gyakran épültek rá a közelmúlt — elsősorban a reformkor — könnyen azonosítható közéleti figuráira. Tény az is, hogy a jellem- és motívumbeli hasonlóságok nemegyszer szültek sajátos asszociációkat. Különösen három — illetőleg négy — nagy regényének tulajdonítottak szoros Békés megyei eredetet: az Egy magyar nábob-пак s vele a Kárpáthy Zoltán-пак, illetve A kőszívű ember fiai-пак és Az új földesúr-пак. Mostanság mindenekelőtt a Jókai által „legrokonszenvesebbnek" minősített Egy magyar nábob felé fordult a legnagyobb figyelem. Hegyaljai Kiss Géza említette először azt a csodálatos hasonlóságot, amely a regény főhőse: Kárpáthy János és a dúsgazdag Békés megyei földesúr, gróf Wenckheim József Antal között tapasztalható. Egy 1935. júniusi rádióelőadást követő interjúban (Antenna, 1935 jún. 16—22.) vont rövid párhuzamot köztük, kijelentvén, hogy vélemé-