Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Torkos Károly öccsétől, Imrétől nyert értesülésére építve. Ilyenkor persze nemcsak spontán észlelt jelenségekről vagy szakmai kérdésekről volt szó, hanem helyi és országos gondokról is. Eötvös nem volt járatlan a gazdászatban. Apjának hajdan országszerte ismert mintagazdasága volt Ercsiben. Hozzáértéssel tudott hát vitázni több szakmai kérdésről is. Érdeklődését nem kerülték ki az agrártudomány új kutatási eredményei. Nem kötődött makacsul a földművelés és állattenyésztés ásatag formáihoz: mert újítani. Ahogy az általunk már említett 1852—53-ban készült birtokfelmérés is nyomatékosan erősíti, szakított a rideg állattartással, és az istállózó állattenyésztésre tért át (az öreg Őri Péter szájába adott bús átkozódást a felparcellázott, felszántott legelőről talán éppen valamelyik öreg gulyásától hallotta). Új növénykultúrák (repce, dohány, különböző takarmányfüvek) termelését is szorgalmazta. Humanista emberbaráti elvei, nemes kulturális célkitűzései, állandó és folyamatos anyagi gyarapodást sürgető nemzetgazdász szemlélete mereven elutasított minden maradi gondolkodásmódot és életformát. Tiszta szívvel harcolt — az egyéni szabadság elvének megsértése nélkül — az ellen a ridegpásztori és szegényparaszti világ ellen, amelyet a kiváló botanikus tanár, a későbbi akadémikus: Dorner József így jellemzett iskolája, a „szarvasi főtanoda" 1860. évi tevékenységét összegező „tudósítvány"-ban: „ .. . a sok marhapásztorok, gulyások, csikósok életüket Isten szabad ege alatt élik le, holta napjáig némelyik falut sem látván, másfelül itt-ott még akadnak jámbor szegények, kik föld alatti üregekben, úgy nevezett putrikban laknak, vagy kik kémény nélküli nyomorult kunyhóikat marháikkal osztják meg, tagjaikat juhbőrrel fedik, .. ., a könyvről, írás- vagy olvasásról fogalmuk sincs,. .., egész vallásuk és hitök bőjtölésből áll". Ezeknek a szegény páriáknak az életkörülményeit nem lehetett egyetlen rendelettel megváltoztatni. Rajtuk csak okos, tervszerű iparosítás segíthetett volna. Tudta ezt jól, sőt hirdette is az ifjúkorában nagy európai utazásokat tett Eötvös, ki sokat töprengett azon, szerény erejéhez képest miként mutathatna példát. Milyen vállalkozásba kezdhetne. Ilyen kedvenc eszméje volt például a „selyemtenyésztés". Nagy eperfatelepet kívánt létesíteni azzal a nem titkolt céllal, hogy annak biztosan remélt anyagi sikerével megnyeri a szomszéd birtokosokat a „szederfa-mozgalom"-nak, másrészt a létesítendő feldolgozó üzemnek, a selyemszövőnek. Egyre többet vitázott gazdatisztjével a telepítés céljáról és hogyanjáról. Ez ugyanis, jól ismerve a szenttornyai föld sajátosságait, le akarta beszélni róla. Vitájuk eredményeként végül csak „mintegy 30 hold területet szakasztatott ki" birtokából; gondosan beültette szép csemetékkel, majd amikor fájó szívvel be kellett látnia, hogy az élet gazdatisztjének ad igazat, nem kísérletezett tovább — elvetette ideáját. Bővebb utánjárást érdemelne, hogy tisztázzuk: ott volt-e, ott lehetett-e Eötvös és Trefort 1851-ben azok között a földbirtokosok között, akik a korszerű gazdasági kultúra terjesztésében, illetve a minőségi növénytermesztés és állattenyésztés megindításában nagy szerepet játszó Békés vármegyei Gazdasági Egyesület elődjének, a szarvasi egyletnek újbóli alakítását sugalmazták. Területi érdekeltségüket, gazdaságpolitikai szemléletüket és célkitűzéseiket tekintve, feltétlenül. 223