Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

tiszta búza, árpa, zab, kukorica, repce, dohány, természetes és vetett takarmányfüvek bőven megteremnek, s rajta és körülötte semmi, a gazdálkodást hátráltató akadályok nem léteznek, hanem a célszerű művelés által a legnagyobb virágzásba hozathatik, s ezen birtok ahogy a birtokos akarná, az itt divatos szokás szerént minden órában haszonbérbe adathatnék". Eötvös hamar megszerette az Alföldet. Mondhatni képzelet-moccantó személyes kapcsolatba került a békési tájjal. Élvezte hangulatát, sokra becsülte gazdag élménykincsét, amint erről későbbi művei — elsősorban novellái —: a Bachkorban írt Egy tót leány az Alföldön és a Téli vásár is tanúskodik. Alakjai a „nagy alföldi hely", Bántornya lakói. Kétségbevonhatatlanul Békés megyei település ez; neve úgynevezett beszélő név;5á«falva — a mai Gádoros — és Szent(e)íorayö nevének összevonásából ered. (Köztük helyezkedik el az Eötvösmajor.) Tőrölmetszett falusi és paraszti figurák szerepelnek bennük, akiknek kiegyensúlyozott, munkás életformája, erkölcsi nagyszerűsége, racionális gondolkodása egyben egy emberségesebb jövő boldog társadalmának a mintája és záloga is. Eszményített paraszti világot tár elénk mindegyik történet, jóllehet súlyos generációs ellentét kavarja fel az ábrázolt családok életének nyugalmát. A tiszta szerelem és a gazdasági érdek kerül szembe egymással: a fiatalok a szív, az érzelem jogán tiltakoznak szüleik ridegen számító, vagyon szerint mérő gondolkodásmódja és értékítélete ellen. Sajnos, ez a tiltakozás sohasem látványos: nincs tartása, nincs politikai megalapozottsága. Ezért aztán alig több belső duzzogásnál; megmarad az érzelem síkján. Nem vezet kenyértörésre, mint 1841 táján az író és az apja közötti ellentét. A szív és a pénz ellentéte mégsem egyszerű romantikus sablon. Több annál, attól függetlenül, hogy a novellák nem jelenítik meg a családi vitákat, ennélfogva az olvasó sem érezheti hevességüket. Megjelenítésük, ábrázolásuk ellenkezett volna Eötvös politikai céljaival és liberális illúziójával: a parasztcsaládok eszményinek vélt, kevés gondú, csaknem idilli életmódjának a propagálásával. Pedig Eötvös jól ismerte a parasztság kasztszerű rétegeződését és ennek megfelelő gondolkodásmódját. A Téli vásár szerelmes legényének: Farkas Bandinak a szavai is igazolják ezt: „A szegény mind egyforma. Szabadon választ szíve szerint, s nem kérdi senki, a falu nelyik végéből hozza feleségét, s hány darab marhája volt apjának. Mihelyt vagyon van a háznál, meggyül a nyomorúság is. A telkes gazda lenézi, akinek csak fél telke van, a féltelkes a zsellért, a zsellér azt, akinek háza sincs,. . . nem ér ez a világ egy hajítófát". Ennek ellenére végül minden a helyére rázódik. Valamilyen váratlan dolog, valamiféle előre nem látott bizonyságtevő próba, nem mindennapi helytállás (a súlyos járvány ellen élethalálharcot vívó beteg férfi több hetes féltő ápolása; a kegyetlen hóviharban véletlenül megismert nagypapa szíves, nagylelkű adománya) megoldja a helyzetet, s a fiatalok kiérdemlik egymást. A tévedések elkerülése végett sietünk leszögezni: nem a szegény, vagyontalan zsellér volt Eötvös eszményképe, hanem — ahogy Jókainak, Gyulainak, majd Mikszáthnsk is — az okosan gazdálkodó, az élet jelenségeit reálisan szemlélő, anyagilag független parasztember, aki elsősorban kiemelkedő szorgalmával, nemes emberi tulajdonságaival, egyenességével és nyíltságával vívja ki a felette213