Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

A magas minisztérium cenzorainak (nem tudni, hogy került kezük ügyébe a folyóirat) szemet szúrt a javaslattételre kiadott munka. Legalábbis erre következtethetünk a szeptember 10-én hozott miniszteri döntésből, amely kategorikusan leszögezte: „ .. . nevezett folyóiratnak nagyrészt sem tartalma, sem beállítottsága (irányzata) a magyar népiskolák tanítói számára előnyösnek nem ismerhető el; egy ilyen periodikus nyomtatvány olyan ember kezében, mint Szeberényi, legalább is jól meggondolandó; ezért tehát ennek a vállakózásnak folyamatos ellenőrzése válik szükségessé". (BML—BCSM iratai 2476/ 1856. szám) Mérhetelen szemléletbeli különbség volt a Helytartótanács (ill. a kultusz- és közoktatásügyi minisztérium) cenzorai illetve Szeberényi s vele a csabai szolgabíró nézetei között. A folyóirat szerkesztője ugyanis nem talált sem politikai, sem egyházjogi szempontból kivetnivalót a Néptanítók Könyvében. Abban a tiltakozásban, melyet a betiltó rendelkezéssel szemben adott be, éppen azt emelte ki, hogy „az eddig megjelent füzetekben foglalt cikkek mind olyanok valának, melyek a tanítókat nehéz muködesökben buzdították, a módszer egyes ágaiban felvilágosították, Ő Császári Királyi Felsége iránt tartozó hódolatra és tiszteletre ösztönöztek, vagy a közönséget az Ő Felségének m. kormánya által sürgetett növelés ügyének gyámolítására serkentették". Csakugyan. A Néptanítók Könyvét csak erős belemagyarázással lehetett volna antidinasztikus szemlélettel gyanúsítani. Hol lehetett akkor a hiba? Ott, hogy a szerkesztő és a munkatársak magabiztos protestáns öntudattal többször is rávilágítottak arra a fölényre, amely szerintük éppen a német pedagógiai irányzatok jótékony hatására mutatkozott meg a katolikus iskolákban folyó oktatónevelő munka szemléletével szemben. Ez pedig 1855-ben, vagyis a pápa és a császár között megkötött konkordátum évében, amikor Ferenc József— lemondva az ún. királyi tetszvényjogról, a placetum regiumról — szinte államvallás rangjára emelte a katolikus vallást, az államvezetés számára nagyon is kellemetlen volt. Erre kell gondolnunk a Szeberényi gondozásában megjelent Protestáns Népkönyvtár első kötete ellen megindított támadásból is, amelyet a gyulai megyei törvényszék — „ő apostoli felsége által adományozott hivatalos hatalmánál fogva" — folytatott le 1857—58-ban a vallásháborítással vádolt szerkesztő és öccse: Andor, illetve Szarka József ellen. (BML—BCSM iratai IV. B. 152. b. 1499/1858. szám). A folyóirat első számának 2 közleménye miatt (Vallásbéli hitfelekezetek; Lombok a reformatio történetéből) helyezte vád alá őket a gyulai szolgabíróság. Az államügyész vádlevele alapján lefolytatott tárgyaláson a megyei törvényszék elé idézett vádlottak — „az édekelt cikkek írói — terjedelmesen kimutatták, hogy a kérdéses cikkekben semmi sértő nem foglaltatik". Hivatkoztak az 1791. 26. te.-re, amely „e tekintetben is teljes vallásszabadságot enged a protestánsoknak". Beigazolták, hogy „a tanulmányokban foglaltak egytől egyig történelmi tények, vagy hiedelmek (dogmák)", melyeknek terjesztését nemcsak a törvénycikk, de Ő Cs. Kir. Felségének 1851. január l-jén kelt rendelete is megengedi. Járisch könyveire hivatkozva, rávilágítottak arra, hogy „a kat. klérus a protestánsok ellen sokkal sértőbb kifakadásokkal" él. Kifejtették továbbá, hogy