Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője a) Petőfi elpártolt barátja b) Szeberényi tevékenysége a szabadságharc idején c) A Néptanítók Könyve és az abszolutizmus kora A Bach-korszak legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása kétségkívül a Szeberényi Lajos szerkesztette Néptanítók Könyve volt. Olyan érték ez, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha a korszak legszebb kulturális emlékeire gondolunk. Több szempontból is érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. Egyrészt a benne található korszerű gondolatok gazdagsága, másrészt a kiadvány nem mindennapi igényessége, határozott elvekre épített szakmaisága, bátor hangvétele miatt kényszerülünk rá. Olyan specifikumok ezek, amelyek megyénk első periodikájának ötnegyed évszázad távolából is tiszteletet parancsolnak. A Néptanítók Könyve példamutató tett volt a szabadságharc utáni első évtized szomorú világában. Igazi kordokumentum. Nemcsak arra figyelmeztetett, hogy szükség van olyan pedagógiai folyóiratra, amely függetleníti magát az iskolafenntartó egyház egyéb érdekeitől, s kizárólag az iskolával és a pedagógussal, az oktatással és a neveléssel foglalkozik (nemegyszer éppen az egyházi vezetőkkel: lelkészekkel, körlelkészekkel, felügyelőkkel, presbiterekkel stb. harcolva), hanem arra is, hogy egységes szemlélet, magasabb színvonalú nevelői munka, tervszerű módszertani didaktikai alap, a hazai és a külföldi pedagógiai kísérletek és tanulmányok közismertté tétele és gyakorlati alkalmazása, illetve az elavult tankönyvek használatának eltiltása nélkül nem lehet az iskolát életszerűvé, a fiatal generációt gondolkodóvá, a különböző tudományágakat egyéniségformáló erővé tenni. Ahhoz, hogy magát a Néptanítók Könyvét továbbá annak szerkesztőjét, szerkesztési elveit és eljárásait jobban megismerjük, munkásságát túlzásoktól mentesen, reálisan értékeljük, Szeberényi ifjúkori szerepének és tevékenységének alaposabb elemzésére van szükség. Előre figyelmeztetünk azonban: nem kívánunk tökéletes portrét, teljes képet adni róla. Nincs szándékunkban végigkísérni élepályáját Maglódtól Pozsonyig; nem szándékozunk irodalmi—közéleti —egyházi munkásságával részletesen foglalkozni. Nem ismertetjük gazdag eredményeket hozó teológiai-egyháztörténeti tevékenységét (élete utolsó 10 évében a pozsonyi evangélikus teológia nagy tekintélyű tanáraként több mint ezer protestáns egyházi író életrajzát készítette el), sem az ezt megelőző makói, 147