Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

mint egy nevelő attyais, feleségestől öszve húzva s elvonulva éldegél, szolgáltt önn előadása szerént ezek előtt Teleky Domokosnál mint Titoknokja; a forradalom alatt a Magyar Minisztériumnál is működött mint fogalmazó és mikor ideje vóltt, akkoris irtt a hírlapokban. Ajánlkozott hogy ha kívántatik akár vissza huzza a hírlapokban tett felszólítását, akár pedig azt teendi, ami nekie parantsoltatni fog, mert ő nekie leg kissebb szándoka sem volt az által akár izgatni, akár a multak emlékét vissza idézni, s ha hibázott, azon hibájaért Nagyságodnál önkint engedelem kérés végett mégis fog jelenni — mit énis hogy mielőbb telyesitsen nekie kötelességébe tettem is." A tisztán olvasható, szép irásu jelentésből világosan kivehető, hogy egy bizonyos Szakmáry Károly rejtőzött az Apafi név mögött. Másnap — szeptember 20-án — viszont a kormánybiztos-megyefőnök: Zsitvay József a. nagyváradi katonai parancsnokság miniszteri biztosának, Cseh Eduárdnak címzett felterjesztésében már világosan Szathmári Károlyról beszélt. Tehát nem k-val és y-nnal, hanem th-val és i-vel írva! A gyors névváltoztatást az magyarázhatja, hogy Apafi a főszolgabírónak tett ígéretéhez híven — amilyen gyorsan csak tehette, jelentkezett a megyefőnöknél, s ekkor tisztázta nevének pontos írását, és tudathatta, hogy az Apafi álnevet csak íróként használja. Ennek alapján nem véletlenül merült fel bennünk a kétely: nem a regényíró P. (Péterfalvi) Szathmáry Károlyról van-e szó. Hátha ő is Jókaihoz és Sár osihoz hasonlóan a lelkesítő márciusi napok hatása alatt cserélte fel a nemesi származást igazoló y-t i-re? A szóban forgó Szakmáry -Szathmári Károlyról küldött főszolgabírói jelentésnek több adata illett is reá. Erdélyi, szilágysomlyói eredetű lévén, bátran bújhatott az utolsó nemzeti fejedelem családneve mögé, hogy ezáltal is tiltakozzék az önkényuralom ellen. Az Apafiakai is rászedte és kijátszotta volt a vésztörvényszéket felállító /. Lipót és a Rákóczi szabadságharcot vérbefojtó /. József és III. Károly, a név tehát akár úgynevezett „beszédes" név is lehetett 1850-ben. Elképzelhető az is, hogy miután P. Szathmáry 1847-ben felesküdött az erdélyi királyi tábla Írnokai közé, közvetlenül a szabadságharc előtt rövid ideig még a Teleki Domokos szolgálatában is állott. Ezt a hitet nyomatékosította az a tény, hogy Lövei Klára jegyzetei alapján ő írta meg Teleki Blanka életrajzát. Ismert életrajzi adataiból azt is tudjuk, hogy fiatalon lett a szabadságharc katonája. Honvédfőhadnagyként majd egy utász csapat vezető tisztjeként harcolt, és Déván az utolsókkal együtt tette le a fegyvert. Aztán börtönnel sújtották, majd a további zaklatások elől menekülni kényszerült. így aztán könnyen eljuthatott Dobozra. Ismeretes, hogy szerepet kapott a Gyulai Árvízkönyvben is. Az ő Szirmay Ilonka című novellája volt az almanach első darabja, ez pedig joggal tételeztet fel velünk jelentős megyei kapcsolatokat, esetleg rokonságot is. S még egy félrevezető adalék; hamar jelentkezett benne az írói becsvágy, ennélfogva már Világos előtt is küldhetett néhány apró vagy kisebb közleményt „a fiatal irók akkori otthona: a Hölgyfutár szerkesztőségébe". Akadt azonban néhány nyugtalanító adat, amely sehogy se illett bele a képbe. Péterfalvi Szathmáry Karoly ugyanis 1831. július 24-én született; vagyis bármily mozgalmas és kalandos pályát rendelt számára az élet — ez a kivételes tehetségű ifjakban bővelkedő történelmi korszak — titoknokként aligha alkalmazhatta 13