Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

használja. .. Alkossatok igaz törvényeket, o, törvényhozók! S ti, hatóságok gondoskodjatok, hogy lelkiismeretesen teljesíttessenek". Robespierre is, Greguss is tiszta, humánus közéletet, emberi egyenlőséget remélt a forradalom gyermekétől — az alkotmánytól. Azt, hogy a társadalmi egyenlőség alapján jogot ad a polgári átalakulást kivívó népnek, és megszünteti „a zsarnokság aláásta erkölcsök uralmát", amely „az észt eszelősséggel, az egyenlőséget fejetlenséggel, a szabadságot féktelenséggel, az igazságot ábránddal, az emberjogok öntudatát lázadással" igyekezett azonosítani és így lejáratni. Meggátolni a régieknél jóval emberibb és korszerűbb etikai elvek győzelmét. Czóbel Ernő a már fentebb is emlegetett Greguss tanulmányában világosan felhívta a figylemet arra, hogy a Petőfinél jól felismerhető jakobinus eszmeiség Gregussnál többek között abban is megnyilvánult, hogy Robespierre mellett RousseauX. is fordított. Állításában nincs ellentmondás. Rousseau Társadalmi szerződésének ugyanis „a jakobinizmus, a rémuralom volt a gyakorlati megvalósulása", így a Hitvallomása egy papnak című morálfilozófiai fejtegetést sem lehet csak olyan eszmetárként felfognunk és értékelnünk, amely Greguss jakobinizmushoz fűződő viszonyát tükrözi és erősíti. Valóban; a benne lévő radikális politikai elvek és erős antiklerikális ízzel párosult valláskritikai nézetek nagyon megtépázták a feudális hatalom és az egyház tekintélyét. A szavojai káplán vallomásai olyan fejezet Rousseau művében, amelyről Greguss azt írta a bevezető tanulmány ócskában, hogy „felzúdítá az egész világ papjait: a párizsi pápistákat úgy, mint a genfi kálvinistákat". Mindenki talált benne sértőt és kivetnivalót. „A vikárius okfejtése olyan világos, olyan egyértelmű és olyan közönséges (a szó eredeti értelmében: vagyis általános, mindenkit érintő), hogy senki sem volt, aki találva ne érezte volna magát" — jellemezte Benedek István. Úgy támadta az államvallást, hogy az egyet jelentett a „fennálló rend megingatásának a kísérletével". Ezzel lett több, mint Robespierre Az alkotványrul 1793. május 10-én mondott beszéde, s ezzel vívta ki maga ellen nemcsak az egyházak, hanem a kormány legfőbb köreinek a haragját és tiltakozását is. Érdekes és sokat mondó Greguss bevezető tanulmánya. Felerősíti mindazokat a tanokat és elveket, amelyeket az Edzdalokban fejtegetett. Elmondja, hogy az ész „nem kíván egyebet, mint szabadságot. Ha azonban a szabadságot kiki csak maga számára óhajtja kivívni, nem egyszersmind másoknak иг; akkor a szabadság elszigeteli egymástul az embereket, nem hogy összekapcsolná; akkor az egyenlőség csak önző versenyre nyújt alkalmat, a megosztozó testvériségnek pedig helye nincs; szóval akkor a szabadság a szabadságot, az egyenlőség magát az egyenlőséget semmisíti meg". Oszlatja ugyan az ész a tudatlanságot, de nincs belőle sok haszon; helyébe a csalárdságot és a hivalkodást teszi. Legfeljebb a módszer változik, s az „erőszakos, nyílt bűnök helyét gyáva és rejtett bűnök foglalják el": — az egyenes megsértés helyébe rágalom kerül s a tudatlanság kételyt szül. Megszűnik a szabadsággal egyenrangú „természetes" jog — az egyenlőség; ahol pedig a jog nem védi a népet, ott nincs haza. „Hol haza nincs, ott nem lehet polgár; hol minden társkötelékek foszladófélben vannak, ott ne gondolkodjunk állandó életmódrul. A társadalom kikerülhetetlen forradalmak küszöbén áll, melyek a nagyokat kicsinekké, a gazdagokat szegényekké, a 132