Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

ve, azt vallotta, hogy a háború matematika, és ahol a hatalom, ott az erő. Amelyik túlnyomó többségében Petur bánnak Bánkhoz intézett szavait: „Az isten nem segít soha felkent királyok ellen" — tartotta íratlan törvénynek a földön. 1847-ben Greguss még nem volt a nép avatott szószólója, bár helyesen tapintott rá a legégetőbb politikai feladatokra. Nem tudott maradéktalanul a nép eszével és szivével érezni és gondolkodni. Könyvélmények és nagyhorderejű koreszmék bűvöletében élt, s azoknak témái és tézisei keltek életre verseiben. Nekik köszönhette politikai érdeklődését. Belőlük kölcsönzött magabiztos hitet és elvi tudatosságot. Reájuk támaszkodva hirdette a „Régi szokás végé"~t, abban bízva, hogy egydül a tudás a szabadság alapja, a szabadság pedig a kulturált emberfők sokaságának örök joga és privilégiuma. Azoké, akik tudják, hogy ... nem szabadság a hosszabb bilincs, Egész szabadság, és egész világ kell! Nem érhetik be toldozás-foldozással, kisebb-nagyobb reformokkal. A Régi szokás vége olyan költemény, amelyben Greguss a társadalmi felszabadulás biztosítékául szolgáló tudást nem kizárólag a radikális átalakulást érlelő filozófiai tanok térhódításától és hatásától, hanem egyenesen a szolgaságból származtatta. Az első versszakban megfogalmazott fő kérdés: A nép haladt, s fői nem haladtak. Hogy van, hogy mégis kormányon maradtak? a korabeli nagyfokú analfebetizmus ismeretében kissé hamisan cseng és utópisztikusán hat még. Azt az érzést kelti bennünk, mintha a francia felvilágosodás észkultusza, a tudomány mindenhatóságába vetett hit elve szólalna meg benne. Mintha Berzsenyivel együtt akarná hirdetni Greguss a század fenséges szózatát: „Az Ész az isten, mely minket vezet; az ő szavára minden meghajol". A következő versszak azonban világos magyarázatot ad; — Greguss a nép öntudatosodásának hiányát elsősorban a szolgaság következményének tartja, s valahogy úgy, ahogy Rousseau mondja: „Az emberi ész csak azt foglalja magába, mi belé a tapasztalás útján jött; minden tárgy felett csak szerzett eszméink szerint ítélünk" (Hitvallomása egy papnak), ő sem tagadja meg a közvetlen érzéki észlelés útján szerzett ismereteket, mint értelemfejlesztő és gazdagító erőforrást. A közérdeket szolgáló ész alkotmányos szabadságot szülő erejében bízva, a nagy francia gondolkodóval egyetértésben („Az ész nem kíván egyebet, mint szabadságot!") figyelmeztette az elnyomókat: Kell változás. Míg ostobák valánk, Önkénytek bizton nehezült reánk; De míg az önkény titeket vakított, A szolgaság bennünk világot szított. Beláttuk, hogy rabságot s éjhomályt 116 •