Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

södési törvények módosítása, a végrendeletek nélkül elhalt egyének vagyonának a rokonokra leendő illesztése és csak ezeknek nem létében a községre lehető szállása, a hon védelmére megkívántató új katonaadás kérdése, a községi rendszer behozatala, a forspontozások végképeni eltörlése, a szőlődézsma megszüntetése, mindenféle qualifikáció (minőségi különbségtétel) elenyésztetése". Ez a roppant színes és gazdag program — hamar észrevehető — egyáltalán nem sürgette a nemzeti függetlenség kivívását. Fel sem vetette az önálló nemzet ideáját. „A hon védelmére megkívántató új katonáskodás" követelése sem akart többet, mint amit a Mit kíván a magyar nemzet 12 pontjának egyike: „A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; a magyar katonákat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk". Csak az idejét múlt korszerűtlen törvényeket és fejlődést gátló feudális jogokat akarta megnyirbálni és megreformálni, így akarván utat nyitni a polgári átalakulás számára. A szarvasi program olyan időszak terméke, amelyben a szabadság a jog előtti (törvény előtti) egyenlőség fogalmával volt azonos. Nem kívánt gazdasági egyenlőséget. A programnak az a ködös megfogalmazású mondata, amely „a papi fekvő javak — nagybirtokok — nemzet számára történő visszavételét követelte, sem azonosítható valamiféle földosztással. Eötvös 1848-as népiskolai törvénytervezetének és Táncsics évtizedeken át — 1871-ben is — hangoztatott iskolapolitikai nézeteinek szellemében (gondoljunk arra, hogy a kerület eredetileg őt akarta képviselővé választani, de ő Siklós mellett döntött) a hatalmas földterületet, mint csorbíthatatlan köztulajdont az egyházi fennhatóság alól felszabaduló népiskolák fenntartására, a papok, tanítók állami alkalmazotti fizetésének a fedezésére hasznosította volna az állam. Az Edzdalokban is erőteljesebb hangot kapott a jobbágyság eltörlésének és az abszolutizmus megdöntésének az akarata, mint a nemzeti szabadságharc eszméje. Az 1847-ig írt versek között egyetlen egy sincs, amely a Habsburg háztól való elszakadásra, a nemzeti függetlenség kivívására buzdítana. Ez — akár Greguss köztársaságpártiságának, republikánus elkötelezettségének a megvallása — csak egy-két későbbi versben fedezhető fel. (Egy lengyelhez, Előre, Mi a fegyver? stb.) A szociális forradalom eszméje azonban itt is helyet kap, helyet követelt magának; nem oldódik fel, nem tűnik el a függetlenségi harc árnyékában. A három ív terjedelmű füzet minden verse politizált. Nem maradt köztük egy sem, amely a magánélet (barátság, szerelem, gyermekkor, család, iskola, szülőföld iránti vonzalom, kapcsolat a természethez stb.) bensőséges líráját szólaltatta volna meg. Ekkor lépett pedig boldog házasságra Kemény Máriával, sőt maga Szarvas s vele a számára szokatlan alföldi környezet is a versbe kívánkozó élmények garmadáját kínálta. Mindezek azonban feleslegessé és érdektelenné váltak a nagy politikai feladat mellett. Greguss ugyanis nem érzett lényeges összefüggést a magánélet és a közélet között. Úgy kezelte őket, mint egymástól különálló zárt témaegységeket. Annak ellenére, hogy feleségének testvérei: Kemény Pál és Kemény Mihály — Petőfi aszódi iskolatársai — a reformkor liberális programjával azonosultak, s körükben, kik fiatal kora óta nevelték húgukat, Mária is megszokhatta a politizáló légkört. 114