Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

hiányosságokon túl miért nem volt ereje arra, hogy forradalmasítson. Okkal veti fel ugyanakkor azt a kérdést is, miért nem érezhető mögötte a költő és a nép azonosulásának teóriát átlelkesítő boldogsága sem. Greguss ekkor még alig valamivel jutott túl a félúton. Az apai nevelés liberális demokrata családi élményeihez külföldön társult friss ideológiai hatások, a felvilágosodás talaján fakadt merész filozófiai tanok: racionalista metafizikai rendszerek, utópisták és „igaz Szocialisták" hirdette elméletek, republikánus politikai elvek és szabadság-doktrínák szembeállították már az „átkos tulajdon" híveivel, de még nem talált rá arra a nyomor szorításaiból menekülni szándékozó, mindenre elszánt tömegre, amely az ellenkező oldalról indulva, súlyos helyzetének világos értelmezéséhez és annak célravezető megoldásához megbízható szellemi társat, irányító elmét keres. Ő még csak önmagában, önmaga számára tisztázta a fő irányelveket. Elszigetelt teoretikus, magányos lázadó volt, akinek hangját nem visszhangozták lelkes együttérző tömegek. Amellett szemléletformáló közéleti fórummal sem rendelkezett; azt sem tudta, valójában mekkora erőre támaszkodhatna. Kishitűsége (gondoljunk csak az Edzdalok általunk már ismertetett A magyar költő sorsa-тг) is innen eredt. Csak a forradalom napjaiban érezte meg a politikai-közéleti siker mámorító ízét. Nádor Jenő iskolatörténete szerint Szarvason került élő kapcsolatba a társadalmi átalakulást követelő néppel. Itt ragadta el őt, a külföldről hazakerült „jelesen képzett tanerőt a nagy forradalmi láz ... szónokolt és írt túlzó forradalmi szellemben (Robespierre egyik beszédét is lefordította)". Annyira együtt érzett és együtt gondolkodott a néppel, „hogy a szarvasi választók huszonkét éves korában képviselővé akarták választani". A fennmaradt hivatalos iratok — sajnos — ezt nem támasztják alá. Legfeljebb egy kis csoport javasolhatta a magas kitüntető címre és felelősségteljes munkakörre. Nem lett hivatalos jelölt Szarvason. Alighanem csak annak a programadó városi bizottságnak volt prominens tagja, amelyik — egyedül a megyében — határozottan előírta, mit vár el a képviselőtől. A mandátumért viszont csak Jancsovics Pál, Szarvas város jogtanácsosa és a nép jelöltje: a hazafias szellemű Boczkó Károly vetélkedett. Végül ő lett a heves választási harc győztese. 1872-ben valóban megpróbált a szarvasi—orosházi körzetben képviselő lenni. Sikertelenül. Alulmaradt Karassiay Istvánnakés Táncsiccsal szemben. „A nép kívánatait" összegző program rendkívül érdekes és tanulságos. Tökéletes képmása a márciusi napoknak. Elvárásai azonosak az Edzdalok költőjének politikai célkitűzéseivel. Mik voltak ezek? Először is a „felső tábla eltör öltetése"', aztán „a legelő szabályozása tárgyában 1836-ban hozott törvényeknek szélesebb alapra leendő fektetése, a regálék megszüntetése (Szarvas részéről e részben fizetendő váltságnak teljes megszüntetése), a tökéletes egyenlőségnek kimondása, a pesti lánchídnak az ország számára történő átvétele, a papi fekvő javaknak a nemzet számára leendő visszavétele s a papi egyének tartására szükséges fizetések meghatározása, továbbá a vasutaknak az ország részére leendő megszerzése a többi utaknak jókarban-tartásával, a nép nevelés ügyének a nemzet kezébe való kerítése, praeparandiák — tanítóképzők —felállítása a protestánsok részéről is, a papok és tanítók szabad választása más vallásbeliek részéről is, a katolikus papság nőtlenségének eltörlése, az újabb időkben az adókra nézve hozott örökö113