Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

lompolitikai fejleményeinek — korszerű filozófiai elveinek határozott ismerete és az elkerülhetetlen társadalmi átalakulás felismerésének a hite és tudata. Különös egyéniség volt. Nemcsak azért, mert orvosnak készült és a bölcselet tudós tanára lett, hanem mert a költő és a tudós olthatatlan becsvágya egyformán dolgozott benne. A kettő pedig nem fért meg békés szimbiózisban egymással. Tudásvágya és értelemkeresése, fejlett absztraháló-kategorizáló hajlama a tények és teóriák rabjává tette. A tudós alkat pedig még a legérzékenyebb poéta doctus számára — akinek persze nem feltétlen jellemzője az aprólékos rendszerezés — sem jelent mindig egyértelmű előnyt. Könyvélményei, tudományos ismeretei gyakran kényszerítik szekunder-poéta szerepre; olyan művek írására, melyeket nem az élet, nem a természeti és társadalmi környezet beható ismerete, hanem valamilyen irodalmi élmény vagy tudományos tétel sugall. Gyakran árulkodnak is ezek arról, hogy szerzőjük alkotó fantáziáját, költői képzeletének merész ívelését éppen a túl racionális beállítottság bénítja meg. Greguss valószínűleg nem érzékelte tehetségének ilyen korlátait. Úgy vélte, igazi, hivatott költő, aki nem érheti be a műélvezés tiszteletreméltó adományával — példát kell adnia a magasfokú költésre is. Bármely sokat vesződött is azonban egy-egy verse megkomponálásával, bármennyire érződik is rajtuk az izzadságszagot árasztó szógyötrelem: a költői szó és kifejezés keresésének fáradságot nem ismerő buzgalma, a lírai átélés pislákoló tüzében sohasem tudott keménnyé és művészi szempontból értékessé formálódni a tagadhatatlanul magvas gondolat. Nem tudott és nem mert szenvedélyes indulattal látni és írni. Nem heves, elementáris erejű érzelmek kényszerítették versírásra; művein a megfontoltság, a hideg logika törvényei uralkodnak. Azok szabják meg a mennyit és a hogyant. Mintha Goethe intelmét követné: Ki nagyot akar, szokjék fegyelemre, Korlátok között válik el a mester, S a szabadság a törvény adománya. (Természet és művészet) Korszerű, radikális nézeteinek természetes áradását az eszményi költő és költészet szerepének és elképzelt hivatásának szűk értelmezése is korlátozta. Józan ésszel, hideg fővel megfogalmazott, jót akaró, nevelő szándékú soraiból éppen ezért csak csökkent értékű indulat csap felénk. Nem is formálódhatnak így ki igazán jó versek és maradandó alkotások. A mondandó nem talál rá arra az adekvát formára, amely felejthetetlen művészi élményt eredményezhetne. Túlságosan elvont, bölcselkedő verseiből hiányzik a konkrét program, az agitációs erő. Kellő művészi lelemény, kellő invenció híján pedig nincsenek — nem lehetnek — eredeti formai megoldásai sem. Az előző korszak „eszményi"-nek minősített klasszikus verseléséhez való makacs ragaszkodás is akadályozta Greguss modern — azaz „idő lelkét, szellemét" kifejező — eszméinek és gondolatainak kedvező fogadtatását. Greguss, a költő — és nem a műbíráló — ugyanis, ellentétben kora nevezetesebb költőivel (a Kisfaludyak, Kölcsey, Vörösmarty, Czuczor stb.) nehezebben tudott „kinőni 104