Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

a növekvő és erősödő elnémetesítés korában — is a nemzeti öntudat fejlesztője és ébrentartója, a belső ellenállás forrása lehetett volna. A kollektív érzést tápláló, gyújtóhatású katonadaloknak: toborzóknak, indulóknak, históriás énekeknek mindig nagy szerepet tulajdonított a hadvezetés. Elég, ha Tinódi példás történeti hűséggel írt, lanttal kísért vártörténeteire, vagy Zrínyi nagyszerű eposzára, a Szigeti Veszedelem-re vagy különösen ha a kuruc kor dalaira és bujdosó énekeire gondolunk. Megbecsülte a szabadságharc kora is. Petőfi is tökéletesen tudta, mit jelent. Ezért küldte el 1848. december 8-án a kormánynak közismert Csatadalát. A nagy költő harcra tüzelő, lelkesítő versével együtt, azzal nagyjából egy időben számos induló keletkezett, ahogy ezt Dégh Linda A szabadságharc népköltészete című könyvén kívül a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatának 1983-ban megjelent Riadj magyar! című kiadványa — annak „fametszetes ponyvái és csatakrónikái" is igazolják. Közülük több kapcsolódott megyénkhez; pl. Szakái Lajosnak a márciusi forradalom eredményeit dicsőítő és a kivívott szabadság szépségét és diadalát zengő " Újvilágául"-a., Székács Pál Honvéd-dala,, Greguss Ágost, Fidicinis János és Simon István (mindhárman a szarvasi Réthy-пуотаа háziszerzői) háborús versei, hogy csak az ismert megyei szerzők műveire hivatkozzunk. De ide tartozott Szakálnak alábbi, nem éppen pattogó ritmusú Békési toborzóya is, amelyet Oláh György közölt a szabadságharc Békés megyei történetét ismertető müvében: BEKESI TOBORZÓ Ezen nótára: „Hortobágyi pusztán fu a szél", vagy „Akkor szép az erdő, mikor zöld". Sötét az ég, dul már a vihar, Veszélyben van a hon, — a magyar. Gaz pártütők veszett csordája Romlásunk már régen munkálja. Hóha, megállj! — nem megy ez tovább, A magyar faj tán nem délibáb, Vér, nem savó foly még éribe' Fegyvert ragad vitéz kézibe. Öl, vág vele, mint az oroszlán, Megmutatja: hogy ur e hazán. — Ide pajtás a zászló alá! Három szinét a nemzet adá. Magyar haza, magyar katona, Magyar ruha, beh szép lesz rajta! Magyar tisztség, magyar vezényszó, Nem kell itt a tokhencz Comandó.