Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

se, hasonlóan a bél eltávolítása, belezése is a vágók felügyelete alatt történt. A századforduló táján csupán a csirkét belezték, a többi állatot belesen szállították. A tyúkot azért nem belezték, hogy a béllel együtt a bélháj is benne maradjon. Idővel azonban — föltehetően a fülledés miatt — fokozatosan megkövetelték, a kövér liba és kacsa kivételével, a többi baromfi belezését is. A régi üzemekben minden vágó előtt egy-egy begyező-belező asszony kapott helyet, aki a vágó előkopasztott csirkéjét átvette, ölébe tette és a nyak háti részén a bőrön bemetszést végzett. E nyíláson keresztül ujjával a begyet körülfejtette és kihúzta, majd a nyelőcső két végét levágta. Belezésnel a kloaka falát ujjával átszakította, majd ezen a nyíláson a beleket kihúzta s a lábánál lévő beles vödörbe engedte. A belező az epés belet a zúzógyomornál szakította el és bélcsonkot nem hagyott a hasüregben. A második világháború után sokan kampók segítségével húzták ki a beleket, de azok gyakran nem a kívánt helyen szakadtak el. A belezést nem szívesen csinálták, egyrészt a szennyeződés miatt, másrészt azért, mert a „forró bél égette az ujjaikat". Az állandóan nedves ujj bőre a szűk végbélnyílásban könnyen fertőződött is. A gyakorlott belező ujjait felváltva használta. Munkájukat az üzem tulajdonosai megbecsülték, ezért őket is állandó munkásként alkalmazták. A Hódmezővásárhelyről átkerült Fleissigéknél nem volt belező, aki a vágó által előkopasztott csirkét átvette. Ott a kopasztók beleztek és begyeztek is. A begy nyílását otthonról hozott tűvel és cérnával be is varrták. Ezenkívül a csirke szárnyát fölcsavarták s a lábát a szárny mögé húzták. Ezeket az időigényes munkákat is a kopasztási díjért kellett elvégezniök. A bél részére külön edényt itt nem használtak. A kihúzott begyet és belet a kopasztók maguk mellé a toll közé engedték. A kopasztás gépesítése után néhány évig a belezés-begyezés még hagyományos módon történt. 1954-től kezdve ezt is gépesítették és vákuum segítségével távolították el a beleket oly módon, hogy a kloakára helyezett csövön keresztül a vákuum a beleket a hasüregből kiszippantotta, miközben a csirke a felsőpályán haladt tovább. 1964-től kezdve a baromfit a felsőpályán a kopasztás után bontották és zsigerelték is, ennek során a beleket kézzel szedték ki a felvágott hasüregből. 1972-ben két új zsigerelőpályát állítottak be. Az I. sz. pályához 3 kloakavágó készüléket (pisztoly) szereltek föl, amely emberi irányítással a csirke végbelét körülvágta. A pályán továbbhaladva a csirke hasfalát késsel fölmetszették s ezen a nyíláson a zsigerelő gép a hasi szerveket kiemelte. 1985-ben ez a pálya új gépeket kapott. A holland Stork gyár új karusszel zsigerelő gépe „még többet tud", tökéletesebb. Maga vágja körül a végbelet, felvágja a hasfalat és kiemeli a zsigereket. Ez a gép azonos testméretű állatok esetében végez pontos munkát. Most erre a pályára közepes nagyságú csirkét akasztanak s ehhez állítják be a gépet. A vágóvonalon 7000 csirke vágható le óránként s ehhez a darabszámhoz kell igazodnia a két zsigerelőpályának. A zsigerelőgép teljesítménye 4000 db/óra. Másik gép helyett a II. sz. pályán a kézi zsigerelés egészíti ki a 7000 darabos teljesítményt. Erre a pályára kerülnek a közepesnél kisebb és a közepesnél erősebb csirkék. Itt a végbelet kézzel irányítható kloakavágó vágja körül, a 95