Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

hasfalat késsel vágják fel és kézzel emelik ki a zsigereket. Ez a módszer réginek tűnik, de itt most ez a legjobb, mert a változó csirkenagysághoz a gép nem tud alkalmazkodni. Ezt a pályát használják még a tyúk és más baromfifaj zsigerelésénél is. Ezek vágása során a vágópálya sebességét a zsigerelővonal teljesítőképességéhez állítják be. b) A kopasztás Az egykori üzemekben a baromfi kopasztása kizárólag kézzel történt. A hosszú padokon sorban ülő asszonyok és lányok ölbe véve kopasztottak a csirkét, tyúkot s a pulykát. (73. sz. kép.) Breznyikné — Poór Julianna emlékezete szerint 1912-ben még a kövér libát és kacsát is ölben kopasztottak s megtisztítva az előttük lévő üres padra tették. Az úgynevezett kopasztóládák — amelyek mellett állva szedték le a tollat — csak a 20-as évek elején „jöttek divatba". A baromfit a belezőktől egy kihordó asszony vitte 5—6 darabonként s tette a kopasztók mellé a tollra. Amelyik kopasztónak az előző kihordásból még maradt kopasztani valója, annak nem adott, de a háta mögötti falra krétával egy vonalat húzott, ami azt jelentette, hogy a kopasztó egy fordulóból kimaradt. Később a megkopasztott baromfi számát írták fel a falra s munka után összeadták. A vágás napján a hűtőben is megszámolták a darabszámot s ha ez kevesebb volt, akkor a hiányt a munkásokéból vonták le. Ez a fajta számolás sok félreértésre adott okot s ezen csak az segített, amikor áttértek a blokkal való elszámolásra. A 30-as években papírból készült blokkal fizettek. A 40-es években vékony bádoglemezből zsetonokat használtak, amelyek baromfifajonként más-más formájúak és nagyságúak voltak. Ezekre a lemezdarabokra még a tulajdonos nevének kezdőbetűit is beleütötték. A Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat alumíniumból veretett a megkopasztott baromfi számát és faját megjelölő érméket. Az 50-es évek elején kerek formájú, de különböző nagyságú és színű forint és fillért jelölő műanyag érme került használatba. A csoportnormák és a csoport-bérezések bevezetése után az érmék fölöslegessé váltak.

68 A baromfit a vevő kívánsága szerint különbözőképpen kopasztottak. A második világháború előtt a csirkénél s tyúknál a fej és a szárnyhegy tollasán maradt. A libánál és kacsánál a fejet, valamint a szárny két izületét nem kopasztottak. Pulykánál a fejtollat, valamint a marabu tollat a csípőn hagyták, hogy „a bőr színe le ne menjen". Ismerték még a „milánói kidolgozást" is a tyúknál, amelynél a faroktollak egy sorban legyezőszerűen megmaradtak. A munkások ennek kopasztását nem szerették, mert több volt vele a munka s a telepek tulajdonosai ezt külön nem fizették. A 30-as években a belföldi piacokra már teljesen megkopasztott baromfit is szállítottak. A kezdő kopasztóknak az idősebbek mutatták meg a kopasztás fogásait, s aki a fogásokat nem sorban végezte, lemaradt a többiektől. A gyorskezü asszonyok kétszer annyit is megkopasztottak, mint a lassúak. Egyes kopasztók pedig azért kopasztottak sokat, mert a vágók kivételeztek velük. Tudták, hogy а jó csirke 96